Keresztes Ildikó: Sosem voltam elég jó magamnak

Meg szoktak szólítani nyilvános helyeken?

- Csak ritkán. Az én rajongóim olyanok lehetnek, mint én. Dacos, öntörvényű emberek. Én sem mentem oda ömlengeni soha senkihez, akinek pedig tiszteltem, szerettem a művészetét. Úgy éreztem, nem tudom megfelelően szavakba önteni, mit jelent számomra, amit ő adni tud, s így egy leszek a sok közül. Szerintem az én közönségem is ilyen. Másrészt sokan tartanak tőlem. Én sem tudom, miért - a kisugárzásomban lehet valami. Ahogyan kezdtük a beszélgetést: talán túl határozottnak, öntudatosnak tűnök.

Ezek szerint udvarolni sem mernek neked?

- Azt azért igen, mert nagy férfifaló hírében állok. Egyébként 16 éve vagyok együtt a párommal, és bár a sors útjai kifürkészhetetlenek, ezt a szövetséget közöttünk egy harmadiknak elég nehéz lenne felbontania.

16 év... Mi a titkod?

- Ha tudnám, már könyvet írtam volna róla, és most gazdag lennék. Az biztos, hogy kell valami mély bizalom. A tudat, hogy bármi történjék is, a másik kiáll mellettem. A párommal tökéletesen kiegészítjük egymást, van közöttünk valami esszenciális összhang. Én mélyebb, csendesebb lettem, és jobban átlátom az összefüggéseket az ő picit magasabbrendűsége által, ő pedig őrültebbé, lendületesebbé vált mellettem az évek folyamán Különleges, profetikus figurának tartom őt. Kicsit elvont, nagyon összetett. Végtelenül érdekli a vallás és a történelem. Ezekben szakértő, rendkívül eredeti meglátásai vannak. Sokszor úgy érzem, kettőnknek valami más bolygóra kellett volna születnünk, mert itt folyton kilógunk a sorból.

Hogyhogy?

- Nem érzem magam - őt sem - igazán "trendinek". Például, ha nagyon meg akarok nézni egy filmet, majdnem biztos, hogy üres lesz a mozi. Imádom, ha egy filmnek van valami mondanivalója, és elgondolkodtat, nem csak emberek trancsírozásában kell gyönyörködnöm. Na, nem ezek a legdivatosabb alkotások, nem vonzanak tömegeket. De ez csak egy példa. Hosszú lenne a felsorolás.

Szeretsz interjút adni?

- Változó. Attól függően, hogy aznap hogyan ébredtem, mi történt velem, és milyen újságíróval ülök le beszélgetni, jönnek létre a "ballábas" és "jobblábas" interjúim. Igazából, sajnos, ritkán kérdeznek arról, amiről beszélni szeretnék, amit fontosnak és érdekesnek tartok. Ellenben ezerszer meséltem már el a tornász múltamat, az öltözködési, sminkelési és pasizási preferenciáimat. Az újságírók azt mondják: ez kell a népnek. Én meg nem akarom elhinni nekik. Kár ennyire lenézni az embereket. Engem például egyáltalán nem érdekel, vajon Aretha Franklin piros tangát viselt gyakrabban vagy fehér tundrabugyit. De őszintén kíváncsi vagyok a zenéjére, az eredményeire, a gondolataira, az életére. Imádom a mélyinterjúkat. Egész gyűjteményem van művészéletrajzokból, Marlene Dietrichtől kezdve Céline Dionig. Ha hozzájutok egy ilyen kötethez, addig nem teszem le, amíg ki nem olvastam. Lebilincselő műfaj - ha jól van megírva.

Magyar sztárokról is egyre több kötet lát napvilágot. Megveszed őket?

- Meggyőződésem, hogy Magyarországon nincsenek sztárok. Népszerű személyiségek vannak, de vicces lenne sztárságról beszélni. Ráadásul, sajnos, a népszerűség is csak ritkán áll arányban a talentummal. Egyre több kreált lufit látok a "tegnap még butikban adtam el, ma én vagyok a sztár, és magammal se állok szóba" típusból. Kicicomázzák, felfújják, és elkezdik isteníteni őket. Aztán egy idő után kipukkan a lufi, és eltűnnek a süllyesztőben. Pedig akadnak ám itt igazi tehetségek is. Csak róluk ritkábban születik kötet. És igen, ezeket, de csak ezeket, meg is vásárolom.

A te életrajzodat elolvashatják valaha a rajongók?

- Talán. Mozgalmas életem volt, egy jól megírt könyv akár érdekes is lehetne. Ha egymásra találnánk a megfelelő szerzővel, azt mondanám: legyen. Tudod mit? Hirdessük meg. Őrült csaj életrajzához jó író kerestetik!