Ablak a világra

Egy gyors festés után be is költöztek, és a feleség már a szükséges átalakításokon törte a fejét. Változtatásra volt szükség, hiszen a 160 négyzetméteres lakóterülethez lehetetlenül kicsi előszoba társult, ami beépített konfliktusforrásként működhet. Képzeljük csak el, hogy egy téli estén hazaérkezik a háromgyermekes család: öt télikabát, öt sapka, tíz sáros csizma, tíz kesztyű, táskák, kulcsok, csomagok - mindez három négyzetméteren.

A másik kellemetlenség a kevés természetes fény volt. Déli irányba mindössze a bejárati ajtó, valamint egyetlen emeleti folyosóablak nézett. Az étkezős konyhából nyílt ugyan egy keskeny ajtószárny a ház mögötti, romantikus kis kertbe, de az ablakok magasan voltak, ráadásul bozót takarta el a kerítésen túli sűrű, erdőre nyíló kilátást. A földszinti fürdő sötét és felesleges is volt. És rácsok, rácsok mindenütt.

A ház asszonya tehát tervezni kezdett. Nem kellett félteni, hiszen míg az első, újlipótvárosi garzontól a budai ikerházig jutottak, öt lakást újítottak fel, sőt, két házat is felépítettek az irányításával. Mivel a gyakorlati tapasztalatok mellé elméleti szaktudásra is vágyott, lakberendező iskolába is beiratkozott: kezdődhetett tehát a bontás-építés.

Első lépésként a fürdőt pici, de jó beosztású, zuhanyzós WC-re redukálta, a felszabaduló térbe pedig hátrébb csúszott a konyha. A kamra helyén gardróbot alakított ki, amely jól rejti a kabátokat és egyéb ruhákat.