Jeanne Moreau hetvenöt éves

A Jules és Jim című film plakátja

Vénkisasszony és végzet asszonya

A nagy siker megalapozta az elkövetkező éveket is. Joseph Losey Éva című filmjében (1961) a végzet asszonyát, majd Tony Richardson Mademoiselle című művében (1965) egy vénkisasszonyt alakított. Malle 1965-ben készült Viva Maria című filmje nagy sztárprodukció volt, az egyik Mariát Moreau, a másikat Brigitte Bardot játszotta. A kedves, szórakoztató film Moreau számára kevesebb sikert hozott, mint Bardot-nak, bár a Brit Akadémia a Legjobb külföldi női alakítás-díját megkapta érte. A forgatás után Jeanne súlyos depresszióba esett. Ezután jobban megválogatta a felkínált szerepeket, de így is több, mint hetven filmben játszott még.

Híresebbnél híresebb rendezők fogalkoztatják

Sok neves rendező foglalkoztatta: Orson Welles filmjeiben A Per-ben és a Falstaff-ban ugyan epizódszerepeket játszott csak, de Bunuel Egy szobalány naplójá-ban (1964) főszerepet kapott. Elia Kazan az Utolsó filmcézár-ban (1976), Fassbinder a Querelle-ben (1982), Wim Wenders A világ végéig-ben (1991) dolgozott vele. A filmezés életforma volt számára, szinte minden megszűnt körülötte, amikor filmezett.

Moreau filmet rendez

Jeanne Moreau-t beválasztják a francia Szépművészeti Akadémia tagjai közé Párizsban

1975-ben a Cannes-i Filmfesztivál elnöke volt, és ebben az évben próbálkozott meg először a rendezéssel. Fény című alkotása négy színésznő története, az egyiket ő maga alakította. 1980-ban az életrajzi ihletésű, A kamaszlány című filmet rendezte.

A kilencvenes években még egy sor szerep várt rá: Az emberi szív térképe (Vincent Ward), a Százegy éjszaka (Agnes Varda), Túl a felhőkön (Michelangelo Antonioni), A tulajdonos főszerepe (Ismail Merchant) és az Örökkön örökké (Andy Tennant).

Díjak és elismerések

1986-88-ban a Francia Filmművészeti Akadémia elnöke volt, 1991-ben a Francia Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmművészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Film Akadémia életmű-díjjal tüntette ki, 2001-ben pedig a Francia Szépművészeti Akadémia első női tagjává választották.