Persze - mondhatná bárki - könnyen beszélsz, hiszen neked végül lett egy lányod a három fiú után. Lett, boldog is vagyok, hogy lett. De azt gondolom, hogy ha fiúnak születik, akkor is ilyen csodálkozva és örömmel figyelném, hogyan cseperedik, akkor is ilyen büszkeség töltene el a gyerekeimet látva. És ha eszünkbe jutna, hogy öt gyerekkel igazán teljes az élet, akkor sem bíznám az orvostudományra a fogantatását.
Annak, hogy három fiam van, egyetlen hátrányát látom: valószínű, hogy három menyem lesz. Kicsit félek tőle, hogy anyósként nem fogom elég jól megállni a helyem, főleg, ha az unokáim érdekvédelméről lesz szó. De ez már egy másik történet.
Most inkább nézzük meg a "választékot": mi van a mögött, hogy fiú, és a mögött, hogy lány.
Lesz egy lányom! Amint megszületik, összekacsintunk. Ügyesen szopik majd, és éjjel csak egyszer ébred fel. Az is lehet, hogy fiam lesz. 1998. szeptember (Megjelent az Anyák Lapja 1998. novemberi számában.) |
A nők két X, míg a férfiak egy X és egy Y nemi kromoszómának köszönhetik a nemüket. Bár a különbség csak egy negyedkromoszómányi, mégis ez adja meg életünk savát, borsát.
Az X kromoszóma olyan utasításokat hordoz, amelyek szervezetünk alakulására vonatkoznak, míg az Y pusztán a fiúvá válást irányítja. A nők két X kromoszómája gyakorlatilag ugyanazokat a tulajdonságokat kódolja, így, ha az egyik X bizonyos része hibás, rendelkezésre áll a másik, az egészséges. A fiúknál nagyobb a rizikó: ha az ő egyetlen X kromoszómájuk nem tökéletes, nincs mód a javításra. Részben ez az oka annak, hogy már a születés körüli időszakban a fiúk között statisztikailag nagyobb számban fordul elő rendellenesség, és később is több az egészségi és fejlődési probléma. Mivel az a cél, hogy egy lány se maradjon pártában, a természet az "erősebb" nemből túlbiztosítja az emberiséget. Fogamzáskor jó 20%-kal több a fiú, míg születéskor 100 lányra már csak 105 legény jut. Az arány fiatal felnőttkorra nagyjából kiegyenlítődik, idősebb korban pedig több a nő, mint a férfi.
Hogy állunk ész dolgában?
Bár mindkét tábor szeretné az elsőbbséget a magáénak tudni, a statisztikai elemzések szerint a két nem intelligenciája átlagban egyforma. Ennek ellenére igaza van annak, aki azt állítja, hogy a férfiak közt több a nagy koponya. Valóban: az átlagos nő intelligenciája többnyire nem kiugró, az IQ-teszten közepes értéket ér el. Férfiak közt viszont gyakoribb a kiemelkedően okos, de több a gyenge értelmi képességű is. Miért van az mégis, hogy a kisiskolások között szinte mindig a lányok a jó tanulók? Elsősorban azért, mert a lányok hamarabb érnek, jobb az alkalmazkodóképességük, és jobban inspirálja őket a környezet (szívesen tanulnak a tanító néni vagy a mama kedvéért).
A fiúk legtöbbje ebben a korban még kis vadóc, akit az osztálytársak közötti rivalizálás köt le inkább. Később azonban, különösen egy-egy tárgyból, a fiúk szoktak kiemelkedő teljesítményt elérni, de ők is szoktak gyakrabban megbukni. A lányok előmenetele rendszerint egyenletesebb. A magas IQ egyébként nem minden szempontból előnyös. Vannak az életnek olyan területei, ahol átlagos IQ-val könnyebb boldogulni (pl. az autóvezetés elsajátítása vagy egyes szükséges monoton munkák elvégzése).
Az intelligencia öröklődése jórészt az X nemi kromoszómához kötött, tehát fiúgyermeknél az anyai tulajdonságok a meghatározók, lánygyermeknél viszont az apai nagyanya génjeinek is van a dologba beleszólása.