Ahogy belépünk a házba, már az alsó szinten ízelítőt kapunk a később, a felső szinten kiteljesedő körpanorámából. Az előszoba-étkező hosszanti és szemközti fala végig üvegezett, és ez folytatódik a konyha és az egyik szoba déli oldalán.
A ház északi oldalába István saját kezűleg ácsolt egy hatalmas falépcsőt, ami nem csoda, hiszen szakmáját tekintve asztalos. Itt jutunk fel az emeletre. A lépcső tetején álló szélfogóból letekintve a hátsó teraszon látni a kényelmes teakfa garnitúrát a kis zsúrkocsival, melyet a Mahagóni-designnál vásároltak. A kellemes, ligetes-füves terasz nemcsak a háziak, hanem Esztár, a kaukázusi juhászkutya kedvenc tartózkodási helye is.
Fent a tetőtérben a már említett körpanorámát csodáljuk percekig. Sajnos a kora reggeli fényviszonyokat már lekéstük, így a háttérből - a déli nap erősebb fénye miatt - nem élvezhető a kilátás.
István szobája a legnagyobb helyiség a házban. A megemelt tető még a gerendák fölött is jókora légteret biztosít, amit a nyerspapír tapéta világos színe tovább tágít. A nagy ablak szintén egyedi kivitelezésű, egészen a padlótól indul. Tövében ücsörögve nemcsak a távoli dombokra, hanem a déli teraszra és az azt körülölelő zöld területre is lelátunk. István szenvedélyes gyűjtő, erre tanúk a hatalmas taplógombák. Utazni leginkább a még érintetlen tájakra szeret, nemrég járt például Mongóliában.
Bolondos, ám kétségkívül hatásos ötletnek bizonyult az öreg presszógép lakótérbe állítása: remekül mutat és még működik is. A tetőtér kissé fülledt atmoszférájához jól illenek az ázsiai kiegészítők, mint a batikolt terítő, selyem lampion s a háncsból font párnák. Ezekre Pesten bukkantak a Velencei Kalmár nevű, gyarmatárukat, kiegészítőket kínáló üzletben.
A kávégép mögötti tükörfelületben látható, hogy a lényeg a részletekben rejlik. Simára vakolt falat is felhúzhattak volna térelválasztónak, ám ők gondosan terveztek osztást és falfülkét a hálórész mögé. E falszakasz végében nyílik a nádrolóval takart gardrób, amelynek ablakából még egy utolsó pillantást vethetünk az alattunk elterülő tájra.
Esteledik. Lassan indulni kellene, de egy képet még készítünk a teraszról, ahol illatos nyári estéken a nyugodt idill olykor nagyobb társaságot is gyertyafényes lazításra, kellemes beszélgetésre csábít.
Szöveg: Sz. Illyés Csilla
Fotó: Hajdu István
Forrás: SzépLak