Tetőívek alatt

A tágasság érzetét növeli a parketta párhuzamosainak rendje és iránya, amely ugyancsak a két távoli pontra helyezi a hangsúlyt. A minimalista ihletésű szürke-fehér konyha az egész falat beborító ablakoknak köszönhetően bőséges fényben fürdik, az üvegfalon túl nagy terasz egészíti ki az étkezőt. A távoli fotelban pihenő hasonlóan kellemes hangulatba kerülhet: nappal a függönyökön átszűrődő napfény, este az álmennyezetekbe rejtett halogénizzók és fénycsövek teremtette fényjáték gazdagítja a tereket.

A felső szint az előtérből közelíthető meg. Az emeleten dolgozó-, háló- és vendégszoba, valamint a nagyméretű fürdőszoba kapott helyet. Itt még inkább meghatározza a teret az épület tömegéből adódó íves mennyezet fagerendáinak ritmusa.

A hálószobában gardróbhelyiséget választottak le, a fürdőszobák berendezéseit és burkolatát kicserélték. A lenti közösségi térhez tartozó, ívelt fallal kiragadott fürdőszoba berendezése jól illeszkedik az igényesen kialakított lakószint visszafogott eleganciájához, tiszta vonalak és célszerűség jellemzi. Itt nincsenek dísztárgyak, a modern hangvételű fürdőtér szépsége a márvány időtlen erejében és a szabályos geometriai formájú szaniterekben rejlik.

A hálószoba melletti tetőtéri fürdőszoba a szigorúan vett funkció helyett a felfrissülés, a stresszoldás színtere, ahol dekoráció is helyet kaphat: gyertyák, virágkompozíció és kerámiatálban illatozó füvek, mediterrán hangulatot idéző agyagkorsó csempészi be a természetet. A burkolatválasztás, az üvegmozaik görög hagyományokat elevenít fel, a meleg színárnyalatok ugyancsak déli országok atmoszféráját teremtik meg. Ebben a helyiségben és a hálószobában érvényesül leginkább a sajátos tetőszerkezet, a lágyan ívelt fehér falat barna fabordázat ölelése ritmizálja.

A lakás esztétikai értékét a minőségi anyagok és igényes berendezési tárgyak átgondolt alkalmazása adja. A megkapó összkép létrejötte a tulajdonos és a belsőépítész sikeres együttműködése mellett Pap Péter kivitelező minőségi munkájának is köszönhető.

Forrás: SzépLak
Szöveg és fotó: London Katalin