A művészettörténet legnagyobb képlopásai

A Mona Lisá-nak mostanra már külön terme van a párizsi Louvre-ban, de 1911-ben egy olasz munkás, Vincenzo Peruggia ellopta a világ leghíresebb portréját, és ezzel megvalósította minden idők legnagyobb műkincslopását. Az olaszt felbosszantotta, hogy milyen sok itáliai műalkotás található a franciáknál, ezért amikor egyedül maradt a teremben, fogta a Mona Lisá-t, leakasztotta a falról, és köpenye alá rejtve kisétált vele. Habár két évig nem került vissza a kép, mégis sorok kígyóztak a Louvre-nál, hogy megnézhessék a hűlt helyét.

Goyának a londoni National Galleryban őrzött, Wellington hercegről festett portréja is bekerült a hírekbe: miután a kormány eszeveszett pénzgyűjtésbe fogott, hogy megakadályozza a kép eladását, egy munkanélküli sofőr, Kempton Bunton 1961-ben bemászott egy nyitott ablakon, és ellopta. Elmondása szerint a váltságdíjból csak a rászorulóknak akart televízió-előfizetést juttatni, három hónapot kapott.

A legtöbbször kirabolt ingatlan a művészettörténetben valószínűleg az írországi Russborough House lehet, 1975 és 2002 között négyszer törtek be ide, és 45 képet vittek összesen el, volt, amit először 1986-ban, majd hét év múlva visszakerült, de tavaly újból elvitték.

Az idén Manchesterben, a Whitworth Art Galleryből ellopott három képet - Van Gogh, Picasso és Gauguin műveit - a következő nap kissé sérült állapotban egy nyilvános vécé mögötti csővezetékbe tömve találták meg. A képekhez mellékelt megjegyzés szerint az elkövetők szándéka az volt, hogy rádöbbenjünk a galériákban uralkodó rossz közbiztonságra.