Mamisuli: a határok kereséséről és a túlzott ragaszkodásról

Nekem is 4 gyermekem van. A fiam 19 éves, és novemberben abbahagyta az iskolát. Nem akart a többi "lúzer"-rel együtt beállni a sorba. Ennek következtében képzettség nélkül január óta csak van.

Néha-néha dolgozik épitkezéseken, a pénzét pillanatok alatt elveri. Közöltem vele, hogy augusztusban már kérek a családi kasszához hozzájárulást, mert elég ideje volt arra, hogy elhelyezkedjen. Teljesen ki volt akadva, hogy én pénzt kérek tőle. Szerintem pedig ha egy gyerek nem tanul - amikor természetesen a szülő mindenben támogatja - akkor kutya kötelessége a családi kasszához hozzájárulni. Csak úgy a nagyvilágba nem lehet élni. Arról nem is beszélve, hogy a 16 éves ikerlányaim is joggal kérdezhetik,hogy neki miért lehet. Úgy jár haza, mintha szállodában lakna, csak fürdik, eszik, nagyon ritkán veszi ki a részét a családi dolgokban. Csak az anyagi igényeinek a kielégitése a fontos. Én közöltem vele, hogy mostantól egy fillért sem kap. Szerintem most gyűlöl, de valahogy ki kell mozdítanom őt ebből a "nem törődök semmivel, csak igy elvagyok a langyos pocsolyában" helyzetből.

Tisztelettel kérem, adjon valami tippet, hogy mivel mozdíthatnám el, mert a
családi béke már igencsak veszélyben van.

Kedves Györgyi!

Két dolog jutott eszembe első pillantásra. Az egyik az, hogy egy tiznkilenc éves fiatalember már nem gyerek. Felnőtt. Valóban nem tarthat igényt arra, hogy kiszolgálják - teljes mértékben egyetértek ezzel. Ha ön is elfogadja ezt a tényt, és felnőttként kezeli őt, talán többre mennek. Felnőttként. Meg lehetne próbálni úgy beszélni vele, mint felnőtt a felnőttel. Tudom, hogy ez nem könnyű, mégis megpróbálnám. Tehát nem egyből támadni, hanem megkérdezni őt, hogy mi a véleménye az egészről, és higgadtan végighallgatni.

A másik dolog: hol a gyerek apja? Ha jelen van, akkor talán neki is lehetne egy-két szava a dologhoz. Ha nincs jelen - semmilyen szinten, akkor már nehezebb. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy valyon milyen "férfiminta" áll a fiatalember előtt. Ha semmilyen, akkor ezzel nem sokra megyünk. Ha ott az apa, talán észbe kéne kapnia, hogy van egy felnőtt fia, akivel kezdeni kéne valamit.

Sajnos a leveléből nem sok minden derült ki a háttérről. Mégis azt gondolom, hogy rá kéne venni a fiút egy komoly beszélgetésre, ahol előre megállapodnak, hogy nem fognak vádaskodni, nem bántják egymást, hanem meghallgatják a másikat, és megpróbálnak dűlőre jutni.

Üdv: Judit