A pucér szakács

Egy szemtelenül magabiztos, tájszólását nem titkoló őrült fickó jelent meg a tévében, és a sikere azonnali volt. Öregtől fiatalig mindenki imádja, mert Jamie Oliver is imádja, amit csinál, és ez az életszeretet a képernyőn keresztül is érezhető. A főzőműsorok ifjú sztárja nem alap nélkül magabiztos, végigjárta a szakma összes lépcsőfokát, a krumplipucolástól a konyhafőnökségig.

Jamie Oliver 1975. május 27-én született az Essex megyei Claveringben. Első ismerkedése a konyhával a szülei által vezetett pub, a Cricketers konyhájában volt, amint megnőtt annyira, hogy átkukucskálhasson a pulton. Imádta figyelni a szakácsok sürgölődését és a friss, zamatos alapanyagok előkészítésének folyamatát. A szülők konyhájában látottak nagy hatással voltak rá, azóta is a főzésben a legfontosabb szempontnak a jó alapanyagokat tartja. Nyolcéves volt csupán, amikor a szakácsok befogták kisegítőfiúnak. Zöldségeket pucolt és mosogatott, de boldog volt, mert a tűzhely közelében lehetett. Mire betöltötte a tizenegyedik életévet, démoni gyorsasággal szeletelte a hagymát. Nem volt igazi rosszalkodós gyerek, bár a barátaival eljárogatott horgászni, fára mászni, de legjobban a konyhában szeretett matatni.

Jamie korán megértette, mennyire fontos az, hogy az étel jó legyen, és mekkora hatással lehet egy emberre egy jól elkészített étek. Visszaemlékezéseiben írta, hogy gyerekkorában volt egy cigány barátja, akinek az anyja sohasem adott jó ételt. Történt egyszer, hogy Jamie készített neki egy szendvicset, füstölt lazaccal, különleges mustárral és citromszósszal, és piknikeztek egyet a erdőben. "Sohasem felejtem el azt a kifejezést a kis arcán, amikor lenyelte az első falatot. Az élvezet, amiben ettől az egyszerű, könnyű ételtől részesült, lenyűgözött engem. Ő persze egyszerűen csak azt mondta, boszorkányság..." - mesélte Jamie.

Tizenhat éves korában, egy nem túl megnyugtató tanulmányi eredményekkel lezárt iskolai év után úgy döntött, eljött az ideje, hogy komolyan foglakozzon karrierjével. A Westminster Catering College a legjobb helynek bizonyult ahhoz, hogy a szakma alapjait megtanulja, a főiskola után pedig tanulmányútra indult Franciaországba, a konyhaművészetek hazájába. Hazatérve a legjobb helyeken gyakorlatozhatott: Antonio Carluccio keze alatt tanulta a tésztakészítés művészetét a Neal Street Restaurantban Londonban, majd a felkapott River Café következett, ahol Rose Gray és Ruth Rogers mesterszakácsok például képesek voltak hetekig keresni a megfelelő mandulát egy recepthez, pedig az nem is volt a fő alapanyag.