Roma nők a társadalomban és a családban

Sem kurva, sem szolga névvel indított mozgalmat egy Franciaországban élő muzulmán női csoport. A lányok és asszonyok engedetlenséget hirdettek: tiltakozni kezdtek a velük kapcsolatos többségi sztereotípiák ellen, és szembeszegültek saját közösségük férfitagjaival. Habár a magyarországi (értelmiségi) roma nők egy része is civil mozgalmakba szerveződik, nem mondhatjuk, hogy ezek célja valamilyen feminista felszabadítóharc lenne. Vajon kevésbé öntudatosak a magyar roma nők, mint a francia muzulmánok, vagy nincs annyi gondjuk? Könnyebb-e az életük roma nőként, mintha férfinak születtek volna? És ha nem romának? Dupla átok sújtja-e őket, felerősíti-e egymást, hogy kétféle hátrányos helyzetű csoport tagjai?

Beszélhetünk-e "a" roma nőről, amikor a magyarországi cigányság három csoportja jobban eltér egymástól, mint magyar ember az uniós polgártól? A legnagyobb csoportot a magyar (muzsikus) cigányok alkotják, akik nem beszélik a romanest, szokásaik pedig közelebb állnak a magyarokéhoz, mint az oláh cigányokéhoz. Az oláh cigányok különálló csoportot alkotnak: sok roma gyermek azért küzd leküzdhetetlennek látszó iskolai hátrányokkal, mert anyanyelve nem a magyar. Akadnak olyan hagyományos oláh cigány közösségek, amelyekben még megszöktetik a menyasszonyt, tartják a cigány törvényt (romani kris), és vannak férfiak, akik vajdának tartják magukat, ám ez ma már csak néhány közösségre jellemző. Ráadásul nem úgy, nem ott és nem annyira, ahogy azt a média szánalmasabb része időről időre felvillantja: törvényen és társadalmon kívül álló vademberekként. A harmadik magyarországi csoport a beás cigányoké, akik egy, a románnal rokon nyelvet beszélnek - ők vannak a legkevesebben.

Habár nőnek és sötét bőrűnek születni mindössze biológiai adottság, ezt a többségi társadalom az illető személyiségre is kiterjeszti: könnyen, gyorsan és magabiztosan általánosít. A cigány lány kifejezés egzotikus, sok mindenre kapható, könnyűvérű nőt jelöl a többség szemében - holott a roma családokban a legnagyobb erény a szüzesség. De ez se annyira eltúlozva, mint gondoljuk - habár szívesen képzeljük el a roma nőket végletes szerepekben (szűz és kurva), a cigány lányok és asszonyok az élet lényeges dolgaiban pontosan ugyanazt élik meg, mint nem roma társnőik: hűségesek a párjukhoz (vagy nem), nehezen nevelik föl gyermekeiket és tartják egyben a családot (vagy könnyen), büszkék gyermekeikre, ha azok meghaladják az ő társadalmi státusukat, vagy fáj nekik, ha alulteljesítenek.
Nehéz megküzdeniük a többségi férfi pillantásával, aki többnyire buja erotikus tárgyként tekint rájuk, vagy saját közösségükkel, ahol nem jó pont, ha harmincévesen nincs még gyermekük és nem mentek férjhez, vagy később elválnak. Szépségük hátrány, ha szegénységgel párosul. Ők a család kapcsolódási pontja a többségi társadalom felé: ők intézik az ügyeket, járnak az önkormányzathoz, ők járnak többen egyetemekre. Ők gondoskodnak arról, hogy az úgynevezett magyarság létszáma ne csökkenjen drasztikusan - ezért azonban dicséret helyett csak durva szidalmakat kapnak. Szülnek, mint a nyulak, nem képesek magukat korlátozni - mondják egyfelől; szocpolra szülnek - vágják a fejükhöz más oldalról. Most akkor önmagát fékezni képtelen természeti nép a romáké, vagy tudatos, számító, a többségi társadalmat saját céljaira használó csoport? A sztereotípiáknak az se szab gátat, ha azok egymásnak ellentmondanak.

Könnyebb volt-e a roma nők (és általában a nők) élete, amikor még olajozottan működtek a hagyományos férfi és női szerepek? Nehezebb vagy könnyebb-e értelmiségi roma nőnek lenni? Jobb eséllyel futnak-e neki a házassági piacnak? Milyen párt választanak inkább: romát vagy nem romát? Miért gyűlölik, ha azt mondják rájuk: kiemelkedtek közösségükből? Mikor számított előnynek életük során, hogy jánynak születtek? Van-e különbség a között, hogy valakit mások mondanak cigánynak vagy maga mondja saját magáról? Beszélnek- e az oláh cigány asszonyok a szexualitásról, a menstruációról, miért nem illik pucérkodni egymás előtt? Hogyan tekintenek a roma férfiak a roma nőkre? Elfogadják-e, ha azok karriert építenek, vagy szívesebben látnák őket a tűzhely körül? Más-e ez, mint a nem roma nőknél? Miért nem láthatóak a roma nők; miért hiányoznak a médiában más szerepekből (a problémahalmaz vagy a prostituált mellett)? Mennyire erősek a generációs különbségek a roma nők között: könnyebb-e a fiatalok helyzete? Kitaposták-e útjukat az idősebbek, vagy mindenkinek magának kell megküzdenie mindennel? Mi az, amit tisztel a közösségük és mit ismer el a többségi társadalom? Ha lányuk van vagy lenne, mitől féltenék leginkább?

- varró -