Boldog csecsemőből lesz a kíváncsi gyerek

Sződy Judit pszichológus várja leveled gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Összeállításunkban a hozzá érkezett levelekből és válaszaiból gyűjtöttünk egybe egy újabb csokorra valót.

Kisfiam októberben múlt hároméves. Másfél éves koráig aludt a saját szobájában, majd két hétre elutaztam vele valahová, ahol egy szobában kellett aludtunk. Ettől a perctől kezdve itthon egyszerűen kimászott a kiságyából, és megjelent az ágyunknál. Egy évig rendszeresen minden alkalommal visszavittem az ágyába, de mindig megjelent újból, aminek csak az lett az eredménye, hogy végül én se tudtam aludni az állandó ingázástól. Így végül feladtam, és hagytam, hogy velünk aludjon, majd áthidaló megoldásként a kiságyát a mi ágyunk mellé tettük, és ebben altatom, de így is sokszor átmászik hozzánk az éjszaka közepén. Ez egyébként engem nem is zavarna, sőt - kifejezetten szeretem a szuszogását hallani és a férjem is hasonlóan gondolja ezt. Ám a minap egy nagyon kedves, rég nem látott jó barátnőmmel találkoztam, aki teljesen rám támadt, és azt fejtegette, hogy ezzel teljesen a gyerekem rabszolgájává válok, és ettől majd mindenben követelőző lesz és nem fogok bírni vele, és hogy a legtöbb szakirodalom és a pszichológusok többsége nagyon ellenzi az együtt alvást.

Tény, hogy nem szeretném, ha iskolába is a mi ágyunkból menne. Arról nem is beszélve, hogy szeretnénk még egy gyereket, de nagyon jó lenne, ha addigra a saját szobájába tudnám szoktatni, mert attól viszont tartok kicsit, hogyha ez addig nem sikerülne, akkor a kicsi is automatikusan a mi ágyunkba szokna. Azt pedig tényleg nem szeretném. De sajnos nincs már ötletem, mivel tudnám kisfiamat a szobájába szoktatni, így hát bármilyen javaslatot szívesen fogadnék.

Másrészt az érdekelne, valójában ártok-e azzal, ha hagyom a fiamnak, hogy velünk aludjon, aki egyébként az óvodában vagy a nagymamánál minden további nélkül elalszik egyedül.

Az első feladat az, hogy te önállóan átgondold a helyzetet. Függetlenítsd magad attól, hogy ki mit gondol, ki mit mond. És válaszolj őszintén a felmerülő kérdésekre. Ez nagyon fontos, hogy őszintén, tehát ne a társadalom, a szomszédok vagy a szüleid igényeit vedd figyelembe. Nincs rossz válasz meg jó válasz.

Tényleg nem zavar, hogy közvetlenül melletted a kisfiú, jól tudsz így aludni? A férjedet tényleg nem zavarja? Nem hiányzik egyikőtöknek sem az, hogy kettesben legyetek az ágyban? Hiányozna, ha nem aludna melletted? A válaszok alapján eldöntheted, hogy megérett-e a helyzet arra, hogy a kisfiút kipaterold az ágyból.

Hogy miért kellett ez a belső kutatás? Azért, mert a gyerek csak akkor fog gond nélkül a saját ágyába szokni, ha érzi, hogy te tényleg ezt akarod. Ha bizonytalan vagy, ha csak külső nyomásra vagy csak azért, mert "így illik", akarod a saját ágyában altatni, akkor nehéz dolgod lesz. A gyerek ugyanis megérzi, ha bizonytalan vagy. És emiatt ő is bizonytalan lesz, szorongani fog a helyzettől, és nem akar majd a saját ágyában aludni.

Ha biztos vagy a dolgodban, és határozottan tudod ezt közvetíteni felé, akkor nem kell mást tenned, mint azt mondani: szeretném, ha nem jönnél át hozzánk, mert...(úgy sokkal kényelmesebb, nem férünk el jól, már nagyobb vagy, nem tudom rendesen kialudni magam). Csak azt mondd neki, ami igaz.

Azt is megbeszélhetitek, hogy reggel odabújhat: ha már látja, hogy világos van, átjöhet. Azt is megbeszélhetitek, hogy, ha éjjel átjön, vissza fogod rakni. Vagy azt, hogy elaludhat melletted, de vissza fogod tenni az ágyába.

Ne tegyétek át a másik szobába az ágyat, az elég nagy ugrás lenne. Maradjon ott. A gyerekszoba a felnőttek találmánya, semmi köze a gyerekek igényeihez. Persze, ha a felnőttnek igénye, hogy a gyerek a másik szobában aludjon, hát alakítsa így az életet, csak ne fogja a gyerekre a dolgot.

Egy szó mint száz: a döntés rajtatok, szülőkön múlik, nem azon, hogy mit mond a "falu szája".

Azt még tudnod kell, hogy három és fél évesen a fiúk nagyon szeretnék anyjukat birtokolni, az apára mint riválisra néznek. Ha a kipaterolás mellett döntesz, arról azért biztosítsd, hogy attól még ő a szíved csücske, és nyugodtan bújjatok össze bármikor, de főleg elalvás előtt.