Sorban állni a szeretetért

A gyermekvédelmi szakemberek évente mintegy 2000 örökbe adható gyerek számára keresik a megfelelő szülőket, de csak körülbelül 1000 örökbeadásra kerül sor. Ugyanakkor, aki örökbe szeretne fogadni, annak többnyire hosszú várakozásra kell felkészülnie. Kik adhatók egyáltalán örökbe, és mit kell tennie annak, aki ezen a módon szeretne családot teremteni? Kik és hogyan döntenek arról, hogy a gyermekre vágyók valóban alkalmasak-e a szülői szerepre? Milyen nehézségekkel kell szembenézniük örökbefogadottaknak és örökbefogadóknak? Megannyi kérdés, amelyekre, ha a teljesség igényével nem is, de megpróbáljuk megtalálni a választ.

Nem a szülőknek keresnek gyereket

Családjogi útmutató
Az örökbefogadás jogi tudnivalóiról itt olvashat részletesen

Aki válogat, annak várnia kell

Az évi körülbelül ezer örökbefogadás lehetne sokkal több is, hiszen vannak, akik 2-3 évig állnak sorba, s nagyjából kétszer ennyi gyermek vár szülőre, de az örökbefogadók általában válogatnak. A szülőjelölteknek sokféle kívánsága van, nem mindegy milyen a bőre színe, a származása, lehetőleg legyen egészséges, csecsemőkorú, és persze az sem mindegy, hogy fiú-e, vagy lány. Mindenki olyan gyermekhez szeretne jutni, akit a leginkább képes elfogadni és aki remélhetőleg a legkevésbé üt el várakozásaitól. Ráadásul az örökbefogadók mintegy kétharmada lányt szeretne. Nekik átlagosan három évig kell várniuk.

Nem mindenki alkalmas a feladatra

Igaz, fontos az igények megfogalmazása, de a jelentkezők nem csupán elvárásokkal léphetnek fel, hanem ténylegesen alkalmasnak is kell lenniük a feladatra. A területileg illetékes gyermekvédelmi szakszolgálatoknál történő jelentkezést követően egy sor vizsgálatnak kell alávetniük magukat, amelynek során még az is kiderülhet, hogy nem valók örökbe fogadó szülőnek. Aki a követelményeknek megfelel, az a kapott szakvélemény birtokában a lakhely szerinti gyámhivatalnál veheti át a két évig érvényes határozatot arról, hogy örökbe fogadhat. Ennek birtokában lehet beállni a sorba: az örökbefogadni vágyó feliratkozhat a területi és az országos listára, s már csak azt kell kivárnia, hogy legyen egy gyerek, akivel egymásnak megfelnek. Két év elteltével a határozat újabb egy évvel meghosszabbítható, azután ismét kezdődhet minden elölről.

A többség csecsemőt szeretne

Örökbefogadásra általában nem a húszévesek szánják el magukat, a negyven év fölötti jelentkezők pedig többnyire csecsemőt szeretnének, annak ellenére, hogy a szakemberek nemigen javasolják. A magyarázat: a hosszú évekig gyermektelen házaspár, esetleg több sikertelen lombik-próbálkozás után, nem biztos, hogy ideális szüleivé válik egy újszülöttnek. Az elvesztegetett, csalódásokkal terhes évek nehezen tolerálhatók, nem könnyű pszichológiailag feldolgozni, azt, hogy nem lehet saját gyerekük. Nem egy, már megcsontosodott szokásokkal rendelkező középkorú férfi és nő az örökbefogadást követően jön rá arra, hogy életét valójában teljesen felborítja egy kisgyerek.

Karnyújtásnyira a hazatéréstől

A szigorú hivatalos eljárás és a sokszor csüggesztő várakozás után következik a legizgalmasabb pillanat: a gyermek megismerése. Az első találkozástól a hazatérésig hosszú barátkozási folyamat zajlik le gyermek és szülő között, melyet szakemberek, háttérbe húzódva, végig figyelemmel kísérnek, tapintatosan teret engedve a lassan kibontakozakozó új kötődésnek. Ha a folyamat kudarccal végződik, a gyermekhez fél évig nem hívnak újabb örökbefogadót, hiszen a csalódást előbb fel kell dolgoznia.

A másságot nehéz tolerálni

Az örökbe fogadó családoknak számtalan nehézséggel kell megbirkózniuk a mindennapokban. A gügyögő, édes kis csecsemő hamar önálló egyéniséggé cseperedik. Újfajta gondok jönnek, újfajta tanulási, magatartásbeli problémák, melyeket másként él meg egy örökbe fogadó szülő, mint egy vér szerinti. Nehéz más által szült, más génekkel rendelkező gyermeket nevelni - fogalmazta meg dr. Majoros Mária, a Mózeskosár Egyesület titkára -, és ha a szülő nem tudja elfogadni a gyereket, az mindkettőjük életét tönkre teheti. Az Egyesületben rendszeresen módot nyújtunk arra, hogy örökbe fogadó családok összejöjjenek, elmeséljék tapasztalataikat, de a Mózeskosár Klub találkozóira ellátogathatnak az örökbefogadni szándékozók is. Lehetőségük van arra, hogy bepillantsanak az örökbe fogadó családok problémáiba vagy éppen biztatást kapjanak a várakozás hosszúra nyúló ideje alatt. Ma a társadalom még mindig fenntartásokkal él a mássággal szemben, emiatt sok gyermek származását lengi körül titok. Szerencsére ma már egyre többen vállalják nyíltan az örökbefogadást. A szakember szerint ugyanis ez volna a helyes, hiszen így lehet csak természetesen megélni és kezelni magát az örökbefogadást, s elkerülni azokat az eseteket, amikor a kamaszkorban kiderülő igazság tönkreteszi a család addig nyugodt életét.
S hogy az örökbefogadások általában sikeresek-e? Erre nehéz válaszolni. A sikeresség vagy sikertelenség többnyire csak kamaszkorban derül ki. A serdülőidőszak hozza ugyanis az igazi nagy próbatételt szülő és gyermek számára. Az addig szerzett sebekhez ilyenkor újabb, képzelt és valós sérelmek, bizalmatlanság, kételyek társulnak, de a kisebb korban átélt és megfelelően feloldott konfliktusok segítenek abban, hogy ez az időszak minél zökkenőmentesebb legyen. Olykor azonban a rosszul kezelt problémák miatt az örökbefogadás felbontása is előfordul. Talán ez a legnagyobb tragédia. Az ilyen esetek ugyan szerencsére ritkák, mégis - a szigorú kiválasztási mechanizmus ellenére - Magyarországon évente 10-12 örökbefogadást felbontanak. Hogy ez ne történjen meg, annak kulcsa a felnőtt személyiségében van: egy elfogadó, humánus szülő képes csak jó kapcsolatot kialakítani s azt mindvégig megőrizni.
A Mózeskosár Klub a nyári szünet után, szeptembertől minden hónap utolsó keddjén délután fél hat és fél nyolc között tarja összejövetelét Budapesten a VII. kerület Dob u. 23-25. szám alatti bölcsődében. Azokat, akik nem szívesen beszélgetnek csoportosan, a VII. kerületi Nevelési Tanácsadóban (Osvát u. 3.) várják csütörtökönként délután négy és hat óra között a szakemberek egyéni tanácsadásra.

Fokról fokra

Az örökbefogadás kérdéseivel részletesen foglalkoznak a Mózeskosár Egyesület által kiadott, Füzetek az örökbefogadásról című sorozat kötetei.
”Az első találkozás egy játszószobában történt, Balázs nem érintett meg bennünket, de miközben körbe-körbe járt a szobában, szeme sarkából állandóan minket figyelt. Egy idő után elege lett belőlünk, és visszakéredzkedett a csoportszobába. Még a második alkalommal sem érintettük meg egymást, a kapcsolatot kettőnk között egy leporellós könyv jelképezte, amivel vonatoztunk. Harmadik nap már a hátunkra mászott, és az ezt követő találkozásokon már rohant felénk, amikor meglátott minket. Fontos volt ráéreznünk és ráhangolódnunk az ő ritmusára, hogy csak annyira közeldjünk, amennyire neki erre szüksége van, és csak annyi új dologgal ismertessük meg, amennyit képes befogadni. Gyönyörű volt az a folyamat, ahogy Balázs fokozatosan megnyílt felénk, és a miénk lett." - Egy örökbe fogadó szülő emlékezése az Amit az örökbefogadásról tudni kell című kiadványból.

Ajánlat

Bölcső Alapítvány
A krízishelyzetbe került terhes anyáknak segítenek; náluk lehetőség van nyílt örökbefogadásra is
A Gólyahír egyesület honlapja
Szintén nyílt örökbefogadással foglalkoznak
Az örökbefogadás jogi vonatkozásairól
Ittfelejtett romániai gyerekek
A szakemberek szerint a szüleik által elhagyott külföldi, főleg román állampolgárságú gyermekek helyzete nem rendezett Magyarországon. Örökbefogadhatók lennének, de gyakran hét-nyolc év is eltelik, míg családba kerülnek.