Mariann és Attila egy ilyen házat néztek ki maguknak még évekkel ezelőtt, és már meg is egyeztek a tulajdonossal, amikor úgy kanyarodott velük az élet, hogy az üzlet meghiúsult. Ám nem adták fel vágyaikat, és alig egy éve végül elkezdhettek gondolkodni, mit is kezdjenek kedvenc parasztházukkal.
A megszokott hosszanti elrendezés korlátok közé szorította elképzeléseiket, hiszen a külső falakhoz nem akartak, nem is tudtak hozzányúlni. Az egymás mögé fűzött négy szobából kellett olyan átlátható, átjárható térszerkezetet kialakítaniuk, ahol azért a funkciók jól elkülönülnek. Ráadásul az eredeti helyiségkiosztás sem volt már érintetlen: az előző lakó itt-ott belenyúlt a házba, válaszfalakat húzott fel, nyílászárókat cserélt, persze nem a fiataloknak tetsző módon.
Mivel Mariann lakberendező, Attila pedig gipszszobrász, túlzottan nem ijedtek meg a feladattól. Sőt - nem csak anyagi megfontolásokból -, úgy döntöttek: amit csak lehet, saját kezűleg csinálnak meg. A legnagyobb falat az agyagos földből és szalmatörekből vert, majd fél méter vastag fal átvágása volt. Helyére széles fesztávú boltív került, az utca felőli szobát pedig - szintén boltívvel nyitott - válaszfallal osztották ketté.
A ház átellenes végében alakították ki a konyhát. Igazi látványossága az eredeti formájába visszaállított mestergerendás deszkafödém. Minden türelmüket próbára tette, amíg sikerült eltávolítaniuk a vastag vakolatot, és a deszkákat olyan állapotba hozni, hogy az megmutatható legyen. A padlásokon, régiségpiacokon szerzett padokat, asztalt és székeket rózsaszínre és zöldre festették, a tálalószekrényeket pedig - több réteg festéküktől megszabadítva - nyersen hagyták.
A ház középső részében, a konyha és a gyerekszoba közé került a nappali. Az átlátható, szelős teret jelzésszerűen osztották ketté, a már említett vastag boltívvel. A lehatárolt részben, az ablak alatt kellemes olvasósarok van, a szemközti zugban alakította ki Attila saját kis zenehallgató kuckóját: több szekrényt megtöltő bakelitlemez-gyűjteménye nem is fér be teljesen. A falak plasztikus vakolata és antikolt festése is saját alkotás.
A ház végében, a konyhából nyíló valamikori kamrában most alakul a szülői háló és az L alakban hozzácsatlakozó melléképületben egy kis műhely. Az így keretbe zárt udvaron nyáron vidáman zöldellnek a növények, az eresz alatti asztalnál baráti borozások folynak. Egy csepp természet a város közepén, ahol igazi falusi hangulatban nyújtózkodhatnak a cicák.
Korábban: