"Hiszek a kisugárzás erejében"

- Olyan ember vagy, akit egészen szélsőségesen szoktak megítélni. Sokan rajonganak érted, mások pedig elutasítanak. Vajon miért?

- Nem tudom elképzelni, hogy egy reflektorfényben lévő ember mindenkinek egyaránt szimpatikus legyen. Sőt, nekem rendszerint az a gyanús, ha valakit mindenki imád. Ott valami nincs rendben. Egyébként személyesen nem szoktam találkozni az ellenszenv vagy gyűlölet megnyilvánulásaival. Néha kötözködnek emberek, de ez benne van a pakliban. Ennek oka sokszor nyilvánvalóan az irigység.

- Az irigység, azt gondolom, a te esetedben érthető. Már csak amiatt is, hogy vonzó férfiként, "jó pasiként" élsz a köztudatban. Ez egyébként fontos a számodra? Nem érzed néha skatulyának?

- Ha belegondolunk, ez azért hálás szerepkör. Sokkal jobban örülök neki, mint ha az ellenkezője lenne igaz. A skatulyákra pedig bizonyos szinten szükség van, az emberek be tudnak azonosítani valami alapján. Persze ennek is megvan az optimális mértéke, amit nem szerencsés túllépni - de ez távolról sem csak a külső adottságok függvénye. Én eddig nem kényszerültem bele olyan szinten, ami már terhessé vált volna a számomra.

- Ennek azért a magánéletben is lehetnek előnyei: rajongó hölgyek, szerelmeslevelek, ajánlkozások...

- Tényleg vannak ilyenek. Szituációfüggő, hogy az ember hogyan reagálja le. Sokszor jól sül el a dolog, máskor pedig, ha valami miatt nincs jó kedvem, vagy nem megfelelő a helyzet, kifejezetten kínosan érzem magam. De nem mondom, hogy ne lenne jó érzés, amikor az embert vonzónak tartják.

- Számodra mitől vonzó egy hölgy?

- Hiszek a kisugárzás erejében - ez mindennek az alapja. Fontos a csinos külső is, de nem ez dönti el, hogy valaki igazán felkelti-e az érdeklődésemet. Ha leülök egy gyönyörű nővel, és öt percen keresztül nem tudunk mit mondani egymásnak, akkor teljesen elmegy a kedvem a további diskurzustól.

- A leggyakoribb vád veled kapcsolatban, hogy nagyképű vagy. Ez miért terjedhetett el?

- Vajon miért is? - széles, csibészes mosoly terül szét az arcán. - Komolyra fordítva a szót, nem akarom én megmagyarázni magam, de mindig élt bennem a vágy, hogy tiszteljenek, tartsanak valamire. Bár azt hiszem, ezzel mindenki így van. Minden sikeremért becsülettel megküzdöttem, nem vártam, hogy a dolgok az ölembe hulljanak. Ha pedig az ember önerőből eléri, hogy egy álma megvalósuljon, akkor szerintem van mire büszkének lennie, dolgozzon az illető az élet bármely területén

- Mostanra tehát bizonyos fokig megvalósult az álom.

- Bizonyos fokig igen.

- Lehet, hogy ez az oka az imázsváltásodnak is? Régebben mindig extravagáns ruhákat viseltél, feltűnő ékszereket hordtál. Most pedig itt ülsz egyszerű, sportos farmerben, ékszer pedig sehol...

- Lehet. Változik az ember. Most például nagyon jól érzem magam ebben a sportos cuccban. Sokat köszönhetek az életemben fontos szerepet játszó emberek szelíd terelgetésének...

- Mintha inkább jóban lennél magaddal, mint korábban.

- Mostanában jóban vagyok. Elégedett vagyok. Magammal és az engem körülvevő dolgokkal is. Ez fontos. Mindig is vágytam és törekedtem a harmóniára. A külső és belső harmóniára egyaránt.

- Ez azt is jelenti, hogy nyitottabb vagy mások felé?

- Általában közvetlen vagyok. Ha azt érzem, hogy a másik őszinte és tényleg pozitívan viszonyul hozzám, képes vagyok teljesen kinyílni. Úgy szokott ez működni, hogy bizonyos szintig közel engedem az embereket magamhoz, aztán megfigyelem, hogyan reagálják le, visszaélnek-e vele. Szeretem feltérképezni a dolgokat. Óvatos vagyok, nem rajongok a meglepetésekért.

- Szoktad úgy érezni, hogy egy gesztus nem neked szól, hanem annak, hogy te vagy "a" Kamarás Iván?

- Sokszor előfordul. De megérzem, ha erről van szó, és ilyenkor megtartom a három lépés távolságot. Sőt, gyakran nyíltan is elmondom a véleményemet.

- És azt hogy viseled, ha valaki rólad mond kritikát?

- A tényeken alapuló, objektív kritikát jól. Az érzelmi töltésű mocskolódást kevésbé. Elég erős a belső igazságérzetem, meg tudom ítélni, hogy az adott véleménnyel érdemes-e foglalkoznom, vagy sem. És persze az sem mindegy, hogy ki mondja.

- Ki olyan mértékadó ember számodra, akitől elfogadod?

- Nem ismerek se istent, se embert - ismét a csibészes vigyor. - Csak vicceltem. Vannak ilyenek.

Korábbi sztárinterjúink

Cserháti Zsuzsa

Rudolf Péter

Prokopp Dóra

Pogány Judit