Több, mint díva - igazi úrinő

Vágólapra másolva!

- 1998-ban végzett a Színművészeti Főiskolán - Szabó Viktória néven. Hogyan lett a Szabóból Szávai?

- Hogy lehet valaki színésznő Szabó néven? Már kislánykoromban sem voltam egészen kibékülve a nevemmel, és amikor eldőlt, hogy ezt a pályát választom, rászántam magam a változtatásra. Valami egyénibbet, de jól megjegyezhetőt akartam, és fontos volt, hogy Sz betűvel kezdődjön. Megszokja az ember, hol következik a névsorban... Hónapokig böngésztem a telefonkönyvet, míg rátaláltam az igazira. Így lett belőlem Szávai Viktória.

- Mikor született meg a végső elhatározás, hogy a színészi pályát választja?

- Igazából aznap, amikor felvettek a főiskolára. Tinédzserként a dráma tagozatos Horváth Mihály Gimnáziumba jártam, részt vettem a diákszínjátszó délutánokon, tanultam színházi alapismereteket. Élveztem, de még nem volt bennem elhivatottság. Egyszer aztán kijött a suliba a Stúdió című tévéműsor stábja forgatni. Rögtönöznünk kellett egy jelenetet az Antonius és Cleopatrából, s én alakítottam Cleopatrát. Ott valami furcsa dolog történt velem - először éreztem azt, amit azóta már sokszor. Átlényegültem egy másik emberré, belebújtam másvalaki bőrébe. Akkor merült fel bennem először komolyan a gondolat, hogy ezzel kellene foglalkoznom. Jelentkeztem a Színművészetire, de azzal a kikötéssel, hogy ha elsőre nem vesznek fel, többé nem próbálkozom. Nem akartam mindenáron színésznő lenni. Talán éppen azért sikerült, mert nem voltam görcsös.

- A főiskola befejeztével a Radnóti Színházhoz szerződött, de előtte még megtalálta egy fontos szerep. Erről tévéfelvétel is készült.

- Így van, ez volt az Isten Ágnese, Valló Péter rendezésében. Nagyon szerettem Ágnes szerepét, s ez volt mind ez idáig az egyetlen megmutatkozási lehetőség számomra a televízióban.

- Nehéz bekerülni azok szűk körébe, akik folyamatosan reflektorfényben vannak.

- Tapasztalom. A média világa nagyon más, mint a színházé. Sokkal dörzsöltebbnek kell lenni az érvényesüléshez. Ez alkati kérdés, én nem vagyok nyomulós típus, és szeretem, ha tiszta a lelkiismeretem. Így nehéz előrejutni - telített a piac, mindig van valaki, aki többet tesz meg egy lehetőségért. De végül is az igazi lételemem a színház, és megadatott, hogy folyamatosan játszhassak. Ez a legfontosabb.

- Énekel is egy együttesben, a Duendében.

- Menszátor Héresz Attila, egykori évfolyamtársam, már a főiskolán tervezgette, hogy alapít majd egy együttest. Írogatta a zenéket, a szövegeket, s 2000 nyarán aztán tényleg összeszedte a bandát egy fellépésre a Pepsi-szigeten. Szeretett volna egy duettet is előadni, de nem volt női énekes. Ekkor keresett meg engem, volna-e kedvem beszállni. Volt. Nagy sikert arattunk a Szigeten, nekem megtetszett a dolog, és végül ott ragadtam. Így született a Duende, ami spanyolul körülbelül annyit tesz, mint "ihlet, spiritusz". A zenénk kissé alternatív, de csupán abban az értelemben, hogy igyekszünk elkerülni a közhelyeket, az együgyűséget. A dalaink hangzásvilága pedig nagyon kellemes és fogyasztható. Felléptünk már a Tütü Tangóban, a Fészek Klubban, sőt egy lemezkiadóval is tárgyalunk. Még az is lehet, hogy hanghordozó lesz a dologból.

- Amikor nem dolgozik, mivel tölti az idejét? Azt olvastam, állatokat töm ki, és tenyérből jósol, de nem mertem elhinni...

- Jobb is. Gondolom, az együttesünk honlapján olvasta ezt, de csak viccnek szántuk. Természetesen egyiket sem csinálom. Imádok viszont utazni és különféle "mütyüröket" fabrikálni. Ékszereket, kerámiákat készítek, agyagtáblákat ókori képekkel, hieroglifákkal. Ez elszórakoztat és kikapcsol.

- Figyelem, hogy mindig mosolyog, és teljesen természetes a viselkedése. Nem látok semmilyen "színésznős allűrt". A ruhái is ezt tükrözik.

- Próbálok önmagam maradni. Az öltözködésben is inkább a természetes stílust kedvelem, a visszafogottabb, de egyedi ruhákat. Sokszor tervezek magamnak holmikat, édesanyám pedig megvarrja őket. Szeretem a natúr színeket, anyagokat, az érdekes, szokatlan szabásvonalat. Szerintem mindig izgalmasabb egy sejtelmes, titokzatos ruha, mint egy olyan, ami mindent megmutat. Az nem az én stílusom.

- A próbafolyamat és az esti előadások nagyon jó fizikai kondíciót követelnek. Mit tesz az állóképessége megőrzése érdekében?

- Szeretek futni, de inkább alkalomszerűen járok el, mint rendszeresen. Komolyabban veszem viszont a kung-fut, amit egy éve űzök. Hihetetlen koncentrációs készséget fejleszt ki az emberben, és rendkívüli kitartást, szívósságot igényel. Ezek a tulajdonságok nem feltétlenül erősségeim, ezért afféle jellemformáló szerepet is betölt nálam.