"A magánéletben nem játszom szerepeket"

Vágólapra másolva!

- Szerencsés helyzetben van: folyamatosan játszik és filmezik, a szakma és a közönség egyaránt elismeri - egyszóval szalad a szekér. A külső szemlélő számára a karrierje egyértelmű sikertörténet. Hogyan éli meg ezt?

- Egy kicsit árnyaltabban. A belső szekér más ütemben halad. Tudom, hogy sokak számára úgy tűnhet, hogy egy évvel ezelőtt berobbantam a köztudatba, és azóta sütkérezem a fényben, sikerben, de ez azért nem teljesen igaz. A csillogás mögött sok munka, hullámvölgy, fáradtság, csend is van. Ahogy az normális.

- Sikerült már hozzászokni a felgyorsult tempóhoz, a média és a közönség kíváncsiságához?

- Mostanra többé-kevésbé igen. Megtanultam kezelni ezt a dolgot. Eleinte komoly problémát okozott, hogy az iszonyatos pörgésben nem maradt időm megélni a velem történteket. Most már megtanultam beosztani a napjaimat, úgy, hogy maradjon magánéletem is. Sikerült egyfajta harmóniát teremtenem magamban. Kezdetben a sajtó érdeklődése is zavarba hozott. Nem tudtam, egy interjú során mit és mennyit mondhatok el, hogy a rólam alkotott kép ne torzuljon végletesen, de a magánszférám is megmaradjon. Azóta kikísérleteztem. Sok kérdésben okosabb lettem.

- Például miben?

- Például abban, hogy erre a kérdésre ne próbáljak egy magvas bölcsességgel válaszolni. Megtanultam, hogy az éremnek minimum két oldala van, és jobb, ha tartózkodunk a nagy szavaktól.

- Fiatal színészként van lehetősége nemet mondani felkérésekre?

- Persze, és meg is tettem már nemegyszer. Nem vállalok reklámokat, pártok melletti korteskedést, szerepeket szappanoperákban. Nem vágyom rá, hogy a nézők naponta lássanak a televízióban, és azt sem szeretném, ha egy adott szereppel azonosítanának. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy annyira dúskálnék a lehetőségekben, de szerencsére most nem kényszerülök rá, hogy anyagi okokból elvállaljak olyasmit, amivel szakmailag nem értek egyet.

- Hogyan éli meg, amikor felismerik, megszólítják az utcán és nyilvános helyeken?

- Figyelem, ahogy folyamatosan nevet. Hihetetlen felszabadultságot és derűt sugárzik. Ez valódi jókedv, vagy ez az interjúnak szóló profizmus?

- Is-is. Most tényleg vidám vagyok, de ha nem így lenne, összeszedném magam, hogy jól sikerüljön az interjú. Elvégre, ez közös érdekünk... Egyébként a tudat, hogy én most magamról mint közérdeklődésre számot tartó témáról beszélek, eléggé szórakoztató. Miközben ecsetelem, hogy milyen vagyok, mindig kuncogok magamban. Főleg, amikor az ezredik újságíró kérdi meg, hogyan is volt a dolog azzal az egyetemmel, bevallom, néha picit elalszom. Na, nem nagyon, a szám mozog azért... Mindenesetre most nem szeretném hallani a kérdést: "Hogyan is volt a dolog azzal az egyetemmel?"

- Hogyan sikerült megőrizni ezt a természetességet?

- Nem is tudom... Egyszerűen kielégít, ha a színpadon és a kamerák előtt szerepelek, a magánéletben már nem vágyom rá, hogy valaki másnak tűnjek, mint aki vagyok.

- És mindent érdemes megmutatni?

- Dehogy. Maradnia kell titoknak is - mind testileg, mind lelkileg. Sosem felejtek el egy kritikát, amelyben a szerző azt írta egy színésznőről, hogy levegőoszlopot tol maga előtt, és mielőtt megszólalna, már kialakul valami sajátos közeg... egyfajta aura a színpadon. Ennek a színésznőnek titka volt. Azt gondolom, egy alakítás akkor lehet igazán jó és eredeti, ha a művész nem rakja ki az első pillanatban az összes kártyáját. Ha van a játékában valami kis derengés, amely később a cselekmény kibontakozásával érthetővé válik. Ez részben adottság kérdése is, de igen komoly szakmai feladat, amit ki kell találni, és profi módon, finom eszközökkel megvalósítani.

- Saját megítélése szerint hol tart most a karrier terén?

Jelenet a Valami Amerika c. filmből

- Erre nem tudok válaszolni, mert sohasem építgettem tudatosan a karrieremet. Nincsenek penzumok, amiket ha törik, ha szakad, be kell tartani. Abban biztos vagyok, hogy nagyon szeretnék még játszani komoly művészfilmekben. Együtt dolgozni kiváló rendezőkkel, tanulni tőlük... Neveket most nem szeretnék mondani, mert az egyfajta felajánlkozásnak tűnne - jó lenne, ha ők találnának rám.

- E tekintetben azt hiszem, szerencsés helyzetben van. Folyamatosan hívják a filmrendezők, amit kevés fiatal színész mondhat el magáról.

- Ennek egyrészt nagyon örülök, másrészt kicsit mindig megriaszt, ha hallom valakitől. Amikor egy ismerősöm a múltkoriban beajánlott egy filmbe, a producer csak elhúzta a száját: "Ónodi Esztert ne... a csapból is ő folyik." Ez például kifejezetten bántott, mert nem erre törekszem, és nem csupán egy divathullám szeretnék lenni. Becsülettel megdolgozni a sikerekért és befutni egy egyenletes, megalapozott pályát - hosszú távon ez az, amire vágyom.