Törékenyen is erős

Vágólapra másolva!

Kováts Adél szerelmes Csocsó

Kováts Adél a Csocsó c. filmben

- A közönség szavazatai alapján Súgó Csiga-díjas lett, egyike a 12 legnépszerűbb magyar színművésznek. Számított ilyen elismerésre?

- Nem számítottam, nem is számíthattam rá. A siker természete annyira megfoghatatlan... Ha az ember várja az elismerést, abból csak csalódás származhat, mert mi van, ha mégsem...? Így viszont annál jobban esett. A közönség szeretetének, tiszteletének megnyilvánulásait mindig büszkén és boldogan zsebelem be. És ez csak a ráadás volt a tavalyi év meglepetései után, hiszen az Amerikai Elektráért három szakmai díjat is kaptam. Christine szerepe igazi ajándéka a pályámnak, estéről estére lubickolok benne.

- Ezt a díjat elvileg a színpadi munkásságért ítéli oda a közönség. De vajon nem lehetett szerepe benne annak is, hogy hosszabb idő után, tavaly decemberben ismét feltűnt egy magyar filmben, a Csocsóban?

- Úgy tudom, a díjak sorsa 15 000 néző szavazata alapján dőlt el, és tényleg elég valószínűtlen, hogy az utóbbi másfél évben ennyien láttak volna a Radnóti Színházban és a Tivoliban. De ha a Csocsó sikere is közrejátszott, annak csak örülök. Az is én voltam, szerettem volna ott is a maximumot nyújtani. Boldog vagyok, ha tetszett.

- Mennyire fontos a filmben és a színházban az, hogy mennyien látják?

Alföldi Róberttel az Amerikai Elektrában

- Elsősorban nem ez motivál. Sokkal fontosabb, hogy egy próbafolyamat vagy filmforgatás során mit tudok kihozni magamból, milyen élményekkel gyarapodom, sikerül-e megvalósítani valami eredetit. Az már csak hab a tortán, ha sokan beülnek megnézni. Pangó háznak játszani, persze, nyilván nem nagy öröm. De eleve a visszajelzéseket hajszolva nem tudok és nem is akarok dolgozni.

Színpadra szólítják, lenge rózsaszín ruhájában, göndör póthajtornyokkal a fején kisiet az öltözőből. Hamar visszaér, lehuppan a tükör elé, kezdi lebontani magas frizuráját. Közben beszélgetünk is.

- Más darab esetében nem tehetném meg ugyanezt. De ez csak egy álom-jelenet volt, és ebben a felvonásban többet már nem lépek színpadra - magyarázza.

- Mostanában mintha ritkábban láthatnánk a különböző tévéműsorokban és a magazinok címlapjain.

- Szelektálnom kell. A felkéréseknek jó, ha a felét-harmadát el tudom fogadni. Mert azt az időt, ami a kislányomé, Lauráé, nem veszem el semmilyen műsor vagy interjú kedvéért. Másrészt pedig miért kellene minden csapból folynom? Szerintem az éppen az ellenkező hatást váltja ki. Igyekszem kiválogatni a színvonalasabb megjelenési lehetőségeket, de néha idő hiányában ezekről is le kell mondanom.

Vámos Miklós Rögtön c. műsorában

- Volt idő, amikor teljesen el is tűnt a szemünk elől a szülés, aztán pedig kislánya betegsége miatt. Megkérdezhetem, hogy van Laura? Rendben van az egészsége?

- Köszönöm szépen, jól van, egyre jobban. Vigyázok is rá, hogy így legyen.

Hogyan telik egy átlagos napja mostanában?

- Amióta gyerekem van, egy átlagos napom egy átlagos anyuka napja. Persze attól is függ, hogy éppen próbálok-e valamit. Idén új szerepet csak a Störr kapitányban vállaltam. A bemutatót egy nagyon intenzív két hónapos próbaidőszak előzte meg, ekkor kicsit fel is borult a rendes életritmusunk, mert kevesebbet lehettem otthon, és a nagymama vigyázott Laurára. Normál körülmények között azonban 6 és 7 óra között ébredek, elkészítem a reggelit, babusgatom egy kicsit Laurát. Délután viszem gyógytornára, játszótérre, sétálni, s ha tudok, gyerektársaságot is szervezek neki. Az este kivételével, amikor fellépek, gyakorlatilag egész nap vele lehetek. És ez nagyon jó. Igyekszem nem vállalni plusz dolgokat.

Kevés művész mondhatja ezt el magáról. Próbáról szinkronba, onnan tévéfelvételre rohannak.

- Én már a kislányom születése előtt is igyekeztem elkerülni, hogy elaprózzam magam és erőn felül vállaljak. Évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy premier előtt két-három héttel a próbákon kívül már nem iktatok be semmi extra elfoglaltságot. Így egyrészt egészségileg sem megyek tönkre a nagy hajrában, másrészt a figyelmemet az adott feladatra tudom összpontosítani. Tapasztalataim szerint ez nagyon jót tesz az alakítások minőségének. Van, aki többet bír, ez alkati kérdés. Én még a háttér-televíziózást sem viselem el - elfárasztanak a szimultán dolgok.

Elmélyülős típusnak látszik.

- Igen. Igénylem, szeretem a csendet, s ahogy múlik az idő, egyre jobban. Tűnődöm, remekül elvagyok a saját gondolataimmal. Amióta gyerekem született, még sokkal összeszedettebb és koncentráltabb lettem. Laura a teljes figyelmemet igényli, amikor vele vagyok, egészen az övé vagyok. Szerintem minden kisgyereknek erre van szüksége. Én alkalmazkodom őhozzá, és nem fordítva.

Egészen megváltozik az arca, amikor róla beszél. Szinte ragyog.

- Többen említették már. Annyi mindent kapok tőle... Ezt csak egy másik édesanya értheti meg.

Az "arisztokratikus hölgy" érzéki dívaként

Arisztokratikus tartású hölgyként szoktak emlegetni.

- Igen? Én azt hiszem, mindenki - még aki nem vallja be, az is - küszködik azzal, hogyan látják mások. Ezt az ember nem igazán tudja. Színészként - mondjuk - valamivel szerencsésebb a helyzetem, hiszen tisztában vagyok a hatáskeltés különböző eszközeivel. Az úgynevezett női praktikák ott vannak a fegyvertáramban. Ez azonban csak a színpadra érvényes, a magánéletben nem tudom és nem is akarom gyakorolni őket. Ezért, ha azt kérdezi, milyennek látja a közönség Kováts Adélt, nem tudok válaszolni. Ebben a képben keveredhet egy sor film, színpadi szerep, interjú - ki tudja, mi áll össze végül belőle? Én nem érzem magam különösebben arisztokratikus jelenségnek, de ha mások így látnak, egyáltalán nem bánom. Ez a jelző nekem azt is üzeni, hogy a birtokosa képes tiszteletet adni és kapni - ami pedig fontos a számomra. Ennél már csak a szeretet fontosabb, ami az egész életem mozgatórugója.

Tanúsíthatom: szeretik a kollégái és színházi dolgozók is, többektől hallottam nagy elismeréssel beszélni Kováts Adélról...

- Ez örömmel hallom. Pedig szeszélyes is tudok ám lenni, vannak nagyon rossz napjaim. Ilyenkor nehezebb engem elviselni. Néha egészen apró dolgok esnek rosszul, feldühödöm, és szabadjára engedem az indulataimat... Mentségemre legyen mondva, ha valakit megbántok, nem restellek bocsánatot kérni. Erős igazságérzet működik bennem.

Azt mondják, a kézszorítás módja utal az ember személyiségére. Száraz, határozott és erőteljes kézfogása meghazudtolja törékeny külsejét.

- Ha nagy baj van, azt hiszem, elég jól össze tudom szedni magam. Siránkozás helyett inkább cselekszem, és nem adok fel játszmákat. A nehéz helyzetekből a hajamnál fogva rángatom ki magamat.