Nem baj, nem lesz ez mindig így. Kibírom, amíg Kata ovis nem lesz, akkor elkezdek megint dolgozni, és itt hagyom. Itt hagyom ezt az egészet, ezt a nem normális kiszolgáltatottságot, a lelki terrort. Az elején persze majd szűkösen élünk, de inkább éljek nélkülözve nyugalomban, mint pompában de nyugtatóval - gondolja Katalin, miközben gyerkőcét öltöztetve éppen a szokásos szemrehányásokat hallgatja férjétől, aki mint minden nap, ma is eljátssza saját "mennybemenetelét", a "ha ő nem lenne éhen halnának, éppen ezért ne dumáljanak" monológját. Katalin már fel sem háborodik, már ki sem kéri magának, pedig csak úgy záporoznak a szitkok, az átkok, az újabb és újabb megaláztatások, a semmibevevések, a kiszolgáltatottságát megerősítő megjegyzések. "Majd ha Kata ovis lesz."
Aztán nem történik semmi. Mert mindig van fontosabb. A gyereknek család kell, program kell, ruha kell, óvodába megy, minden kell. Az anyának háttér kell, a hivatalos társas létezés kell. És persze nem csak ezért nem történik semmi. Ha pontokba tudnánk szedni azokat a tényezőket, amelyek miatt egy érzelmi és/vagy anyagi függőségben lévő nő képtelen kitörni ebből a viszonyból, az ezekre található megoldó képleteket is ismernénk már.
Minden szóbeli bántalmazással kezdődik, ezért a verbális erőszak felismerése hihetetlen fontossággal bír. A nők azonban a békesség kedvéért, vagy védekezésképpen gyakran immunissá válnak a sértő és gúnyos kifejezésekre, a becsmérlő, alázó megjegyzésekre. A struccpolitika, a válság e korai szakaszában a lehető legrosszabb álláspont, hiszen a statisztikai adatok szerint a verbális megalázásokat gyakrabban követi bántalmazás, mint nem. Sajnos az is bebizonyított tény, hogy a bántalmazás nem véletlen, kiszámíthatatlan indulati cselekedet, melyet mindkét nem tagjai egyforma gyakorisággal követnek el, hanem rendszeres és módszeres folyamat, amelyet a leggyakrabban férfiak alkalmaznak nőpartnerük ellen.
A NaNE felmérése szerint a következő leggyakoribb válaszok érkeztek a "miért marad" kérdésre: A gyerekek ("A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.") Forrás: www.nane.hu |
Az, hogy valaki ilyen helyzetbe kerül, nem írható egyértelműen a neveltetés, az otthonról hozott negatív minta számlájára. Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért, Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NaNE) szervezet munkatársa szerint az ilyen viselkedések hátterében sokkal összetettebb, szocializációs probléma áll. "Párkapcsolati kultúrát az iskolában nem tanítanak, viszont minden hatással van ránk. A neveléstől kezdve, a környezeti hatásokon át, az otthoni, majd kortársi kapcsolatokig minden hat. A popkultúra, az irodalom, de még az életmód magazinok «pszichológus tanácsadóként» feltüntetett szakértői is."
A rengeteg hitelesnek vélt tanácsadásból, mintából, olvasott és halott dologból azonban nem áll össze a kép, ezért lehetséges az, hogy a nők sokkal inkább "benyelik" a verbális megaláztatásokat, befelé fordítják a feszültséget. Talán erre vezethető vissza az a közismert tény is, hogy a nőknél sokkal nagyobb arányban fordulnak elő pszichoszomatikus betegségek.