Élet a cunami után

A két és fél évvel ezelőtt Indonéziában pusztító szökőár, a cunami áldozataiért az egész világ összefogott. Az emberek tenni akarásának köszönhetően több millió dollár gyűlt össze a nemzetközi cunami-alapban. Azóta azonban keveset tudunk az adományok és még kevesebbet az életben maradtak sorsáról. Jaksity Kata az UNICEF önkénteseként nemrég Indonéziában járt, hogy filmet készítsen a jelenlegi állapotokról.

2004. december 26-a valószínűleg örökre bevésődött az emberiség kollektív emlékezetébe: aznap csapott le, az addig szinte mindenki számára ismeretlen, pusztító, több, mint kétszázezer ember életét követelő cunami, amely egyik pillanatról a másikra letarolt mindent Indonéziától egészen Szomáliáig.

A döbbenetből ugyan még sokáig nem eszméltek fel a Föld lakói, de azt mindenki érezte, hogy tenni kell, mégpedig gyorsan. Mentőalakulatok, segélyek, adományok keltek útra már másnap, és hetekig ettől volt hangos a sajtó.

Ennek ma már lassan két és fél éve, és bár nem tudjuk pontosan, adományainkból mi épülhetett, de annyi biztos: pénzünk jó helyre került.

A hazai segélyszervezetek már akkor is kitettek magukért, és ez így van mind a mai napig, hiszen a beérkezett - és azóta is szép számmal érkező - adományokból építik a katasztrófa sújtotta területeket, segítik az ottlakókat. Jaksity Kata, a Klubrádió és az Echo TV műsorvezetője, az UNICEF Magyar Bizottságának önkénteseként vállalta, hogy Indonéziába megy és utána néz, hol tartanak a munkálatok, hogyan zajlik ott az élet.

"Általában eleget teszek minden jótékonysággal kapcsolatos felkérésnek, de jobban szeretem, ha adott esetben magam szervezem a dolgokat, mert akkor tudom, hogy jó helyre kerül minden adomány. Ugyanakkor nagyon nehéz egetrengető dolgokat egyedül véghezvinni - az UNICEF-fel, annak kiépült programjaival, szervezett nemzetközi stábjával és központjaival még többet lehet tenni. Erről a szervezetről mindenki tudja, hogy létezik, de arról kevés szó esik, hogy nem csak a nagy nemzetközi szervezetnek gyűjtenek pénzt, hanem helyi szinten is sokat segítenek" - mondja a műsorvezető.

Jaksity Kata operatőr kollégájával utazott az indonéziai Banda Acehbe - ahol a legsúlyosabb károkat okozta a szökőár - ugyanis a terve, hogy filmet is készít az ottani helyzetről, az UNICEF-nél lelkes fogadtatásra talált.

Kata úgy gondolja: az ott átéltek filmes eszközökkel jobban elmondhatóak és könnyebben átérezhetőek, mintha mindezt írott formába öntené.

"Azt hiszem, néha nincsenek szavak arra, hogy hitelesen leírjuk, amit látunk. Van, hogy egy megfelelő zenei aláfestésű képsorral többet át tudok adni a gondolataimból, az érzéseimből, mint ha beszélnék."

Balogh Zoltán, a film operatőre annak idején az elsők között volt, aki az egyik mentőcsapat tagjaként a térségben járva, a mentés mellett felvételeket is készített.

"Ezeket az archív képsorokat - amelyeket eddig még sehol nem mutattak be - használjuk majd a filmben, az azóta lezajlott változást érzékeltetendő."