A tehetség ösvényei

Egy szülő mindent, ami módjában áll, elkövet, hogy csemetéje a legjobb gimnáziumba, s onnan a legjobb egyetemre kerüljön. Vajon tényleg akkor kövezzük ki a fényes karrierhez vezető utat, ha egy zseniképzőbe "nyomjuk be" a gyereket, vagy a tehetség a "sarki gimiben" is képes kibontakozni?

14 évesen csak nagyon kevés gyerek képes eldönteni, hogy mit is akar kezdeni az életével, így a nyolcadikos gyakran olyan szempontok alapján választ középiskolát, hogy továbbra is egy osztályba járhasson a barátaival, osztálytársaival, vagy, hogy ne kelljen sokat utaznia. Mit tehet ilyenkor a szülő - ha egyáltalán tennie kell bármit is.

Gáborra például, aki most egy teljesen átlagos informatikai szakközépiskola és gimnáziumba jár, a szülei teljesen rábízták a döntést. Eszébe sem jutott egy erős iskola, mivel "nem ütötte meg azt az átlagot, ami oda kell". Döntésének a másik oka, hogy úgy véli: a gimnázium négyéves halasztás, hogy a gyerek eldöntse, mit akar kezdeni az életével.

Osztálytársa, Karesz igen céltudatosan éli az életét, és szabatos, kerek mondatokban indokolja, miért pont erre az iskolára esett a választása: "A családban az idősebbik bátyám informatikus, engem is ez érdekelt, és az a suli volt az, ami az informatika terén a legjobb pontszámokat érte el." Karesz úgy gondolja, ha nagyon hajrázott volna, felvették volna, egy neves alma materbe, de szerint innen is ugyanúgy lehet folytatni az általa elképzelt életpályát.

"A legtöbb szülőnek természetes igénye, hogy utódja a legnevesebb alma materben pallérozza az elméjét, hiszen már a Jóisten is a legoptimálisabb viszonyokat akarta megteremteni az első emberpárnak" - kezdi szó szerint "Ádámnál és Évánál" Alpár Zsuzsa pszichológus. Az EGO Klinika munkatársa hozzáteszi: természetesen van olyan szülő is, akinek nem az első, hogy a gyerek jól tanuljon, hanem azt gondolja, hogy legyen jó sportoló, vagy fejlessze a kreativitását valamilyen művészeti tevékenységgel, vagy éppen úgy szeretné, hogy az ő foglalkozását űzze: tehát vannak gyerekek, akiknél fel se merül a pályaválasztás kérdése, hiszen - mondjuk - a családi borgazdaságot viszi tovább.

Egy a legjobbak közül

Az egyik legjobb budapesti gimnázium diákja, Dávid világ életében jó tanuló volt. "Én igazából nem hallottam erről az iskoláról sosem, a felvételi időszak előtt mondta anyukám, hogy ezt a sulit kéne jelölni, esetleg az első helyen." A felvételiben nem segített neki külön tanár, és különösebben nem is készült rá. "Azt tudtam, hogy a viszonylag új központi felvételi rendszer alapján fogok felvételizni, amitől egy kicsit tartottam."

Amikor ide került, meg kellett szoknia a feszítettebb tempót. "Az első félévben rosszabbul teljesítettem, de azóta tartom a négyes-ötös szintet, viszonylag az élen vagyok, főleg fakultáción." Az egyetemi esélyekről azt mondta: ha valaki tényleg annyira tehetséges, és szorgalmas, van rá esélye, hogy bejut, még a sarki gimiből is. Viszont egy "kemény" iskolából hatványozottan több esélye van.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki, aki jó iskolába jár, a szülei tanácsára választotta pont azt a gimit, azt meg pláne nem, hogy a gyerekek a szüleik által kijelölt utat járják majd. Sőt, jobb, ha tudjuk hogy a gyerekek a serdülőkorban gyakran lázadnak, vagyis, "ha a fene fenét eszik is, akkor is a szülő ellen dolgoznak, s így akár el is szalaszthatják azt a lehetőséget, hogy egy jó iskolában bekerüljenek" - mondja a pszichológus, aki egyébként ellenzi a felvételi vizsgát, és úgy gondolja, hogy igazságosabb lenne szinte mindenkit felvenni, és a nulladik osztályt felhasználni egyfajta válogatásra.

A túlzásba vitt szigor pedig egyfajta "kudarckerülő" magatartásformához vezethet - Alpár Zsuzsa elmondása szerint -, amikor is a gyerek ugyan négyes-ötös tanuló lesz, csak éppen semmi öröme nem lesz a tanulásban, mert állandó félelemben él: "csak nehogy véletlenül hármast hozzak, mert akkor a papa dühös lesz".

"Amikor a szülő mindent elkövet, pénzt és időt nem sajnálva benyomja a gyerekét egy neves iskolába, előidézhet egy sokkal komolyabb kudarcot, mert az a gyerek, akit ennyit kell preparálni, hogy egy jó gimnáziumba bekerüljön, az könnyen kihullhat a rostán, és sokkal fájdalmasabban érintheti, ha egy belvárosi gimiből át kell menni a külvárosba, vagy az esti tagozatra"- figyelmezetet a szakember.

A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatónője egyetért azzal, hogy nem minden gyereknek való egy ilyen intézmény. Hámori Veronika úgy látja, hogy mivel a gyerekek különbözőek, különböző iskolában érzik jól magukat. "A Fazekasban az a gyerek tudja a teljesítménye maximumát nyújtani, és eredményesen távozni innen, aki szeret tanulni, és belülről kíváncsi. De van nagyon sok tehetséges, okos, értelmes gyerek, aki a Fazekasban nem érezné magát jól." - mondja az igazgatónő.

Fazekas Gimnázium deklaráltan tehetség-gondozó iskola, vagyis a felvételi ennek megfelelő - magyarázta az igazgatónő. Ami azt jelenti, hogyha "beletanítanak" a korrepetitorok egy csomó készségszintű tudást a gyerekbe, akkor előfordulhat, hogy "elaltatja" a felvételi bizottságot, de a tanároknak már olyan gyakorlatuk van, hogy egyre kevésbé dőlnek be a magántanár által felturbózott gyereknek. A tehetség-gondozókban ugyanis valóban azt nézik, hogy a mindenki által megtanult alapanyaggal a gyerek mit tud kezdeni. Lehet, hogy egész matematika feladatsorhoz mindössze egy egyenletet kell megoldani, de a gyereknek önállóan kell megtalálnia a megfelelő egyenletet.

Dobogós a Fazekas
A Fazekas Mihály Gimnázium az idén is az első helyen áll a gimnáziumok rangsorában - a felvételi arány itt 99,21 százalékos volt. A rangsor érdekessége, hogy az első tízben a listavezető mellett csupán egy fővárosi gimnázium szerepel, a Radnóti Miklós Gimnázium, amely a nyolcadik helyre futott be. A Köznevelés című hetilapban megjelent rangsor a 354 gimnáziumból a legjobb hatvan, a 411 szakközépiskolából a legkiemelkedőbb 27, míg a 164 legjobb vegyes intézményből szintén a legjobb 27 mutatóit tették közzé.

Az igazán jó gimnáziumokba tehát rendszerint az eminens tanulók jutnak be, akik aztán sokszor meglepve tapasztalják, hogy az új suliban már nem ők a legjobb tanulók, csupán egyek a legjobbak közül. Ha a gyerek úgy szocializálódott, hogy állandóan a legjobbnak kell lennie, akkor lehet, hogy trauma éri - véli Hámori Veronika. "Tehát vagy sikerül őt átnevelni, hogy versenytársa, de nem vetélytársa, és pláne nem ellensége a többi gyerek, vagy nem sikerül, és akkor kiderül, hogy az illető rossz iskolát választott." Ezért már a válogatásnál vigyáznak rá, hogy lehetőleg ne kerüljenek be olyan diákok, akik traumaként élik meg, ha nem ők az osztályelsők.