A szlovén tenger

Forrás: ==

Péntek reggel fél kilenckor az M7-es autópályán valamivel nagyobb a forgalom a Balaton felé, mint be a városba. A magyar tenger felé tartó összefüggő autómassza láttán nyilvánvaló, hogy a pestiek fele pénteken már egyáltalán nem dolgozik - ebből pedig egyenesen következik, hogy heti négy munkanappal is vígan ellenne az ország. A legközelebbi tengerpart (Isztria) felé menet álljunk meg egy pár percre a Balaton déli partján, Fonyódon. Itt pillantsunk végig a kiszáradásra ítéltetett tavon, a parttól száz méterre lévő, de még ott is csak bokáig érő vízben ácsorgó szerencsétleneken és gondoljunk arra, hogy innen már csak ötszáz kilométer, és valódi, mély tengerbe ugrálhatunk vígan. Intsünk a tó közepén álldogáló, csontszáraz nyaralóknak és pattanjunk autóba.

A határon egy perc alatt át lehet jutni, de pénzváltásban ne reménykedjünk: a vámház mögött megbúvó IBUSZ-iroda zárva van és a környéke is riasztóan kihalt, akár egy modern művészeti kiállítás. Mariborig főúton haladunk, utána autópályák következnek, több részben: a tengerig közel kétezer szlovén tolárt (cirka 2300-2500 forint, váltástól függ) kell lepengetni. Eleinte egy 600-as, majd egy 300-as és egy 200-as rész jön, előre fizetendő etapok - ezért indokolt már a határ előtt felszerelkezni némi helyi pénzzel. Ljubljana körül kiváló körgyűrű feszül, innen szinte egyenes autópálya visz le a tengerhez.

Forrás: ==

A fővárostól szűk egy óra alatt le lehet jutni Koperig (semmi köze David Copperfieldhez, sem Kopernikuszhoz), de ne álljunk meg a nagyvárosnál. Koper a XV és XVI században, a Velencei Köztársaság idején Isztria fővárosa volt, ennek megfelelően őrzi olasz jellegét. Alig húsz kilométerre van Trieszttől, de vannak jobb - és főképp nyugisabb - helyek a közelben, így ide csak egy félnapos látogatás javallott.

Izola már egy Füred-jellegű képződmény az Adria partján, pár szálló, motel, panzió mellett kemping is akad. A legvonzóbb benne, hogy közvetlenül a tengerparton található, ellenben erősen ront az összképen az, hogy hatalmas szállítóhajók pihennek az öbölben, közel a szárazföldhöz. Itt bizalmatlan tekintetű németek pillantanak fel érkezésünkkor: pár másodpercre felnéznek a nyerő(nyelő?)automatákból, nyugtalanul méregetnek, vállat vonnak, majd újabb maroknyi aprót hajítanak a masinákba. Az izolai kempingben minden négyzetcenti lakott, olyan tömeg van, hogy a legelszántabbak betonra verik eszkimó-sátrukat.

Érdemes autózni még egy öt percet nyugat felé, így érünk Strunjanba. Ez a környék flórája, faunája miatt 1990 óta természetvédelmi területnek minősül, négy kilométer hosszan. A lokális templomhoz érdekes legenda szövődik, 1512 egyik augusztusi éjszakáján pár helyi csősz előtt megjelent Szűz Mária és felhívta a derék falusiak figyelmét arra, hogy az épület rettentő rossz állapotban van s felszólította őket arra, hogy haladéktalanul renoválják.