Földi útikalauz stopposoknak

'csánat, elvinne a Szigetre?

Jelek. Amennyiben nem akarunk galibát, útszéli hadonászásunk ne hasonlítson a prostituáltaktól látott türelmetlen, kuncsaftfogó mozdulatokhoz, maradjunk a jól bevált, nemzetközi, egyezményes jelnél. Javasolt nagyobb kartonpapírra vastag filctollal felírni a célállomás nevét, így az autós is szempillantás alatt megtudja, hová tartunk, mi a célunk, mit akarunk az élettől. Amennyiben nem akarunk 24 órán át dekkolni Párizs északi részének egyik bekötő útja mellett, mint azt tette a cikkíró pár éve, nézzünk ki normálisan. Nem kell Nietzsche-kötet a kezünkbe és intellektuális arcot biztosító szemüveg, de igyekezzük konszolidált, konzervatív külsőt ölteni akkor is, ha lelkünkben a káosz tombol.

Behatolás kizárva. Bezárva!

Külsőségek. Ne cigizzünk stoppolás közben, mert így rögvest felére-harmadára zuhan az esélyünk egy fuvarra - továbbá várható élettartamunk is radikálisan lecsökken. Persze, ha a szeszélyes véletlen folytán kizárólag nagy, dohányipari multik vezetői furikáznak az adott útszakaszon, még akár jól is jöhet egy-egy könnyebb, hanyagul a száj szélébe biggyesztett bláz. Igyekezzünk becsületes, rendes embernek kinézni és legyen nálunk esőkabát, zuhé esetére. Nagyobb zivatar esetén csak a nagyon jószívű emberek állnak meg felvenni az ázott stoppost, a többségnek fontosabb az anyósülés tisztasága és száraz állapota, mint embertársa sorsa. A törülköző csak Douglas Adams galaktikus stoppolása esetén indokolt, bár valóban praktikus, amennyiben elhúzódik a vihar vagy épp ránk esteledik egy benzinkúti mosdó mellett. Amennyiben - egészen véletlenül - géppisztollyal vagy puskával utazunk, ezt rejtsük el, nem tesz jó benyomást. Ha mégis felvesznek, semmiképp ne tegyük a sofőr magnójába Csonka András kazettánkat, mert tényleg pórul járhatunk.

Ebbe már ne szálljunk be

A hely. Busszal vagy városi kisvasúttal célszerű a település határáig elmenni, és ott próbálkozni, ugyanis a belvárosban hülyének nézik az embert, ha hüvelykujját lóbálja. Praktikus nem olyan útrészen stoppolni, ahol 140 km/h-val suhannak tova a gépkocsik, ugyanis felettébb esztétikus és roppant domború hölgynek kell lennie annak, aki miatt egy autós haladéktalanul fékre tapos és tömeges karambolt kockáztat. Autópályán tilos és veszélyes a stoppolás - a rendőr sem szereti és ezen ellenérzése pénzbüntetés formájában manifesztálódik. Országúton csak akkor stoppoljunk, ha közeli céljaink vannak. Az olaszok például, ha nagyobb távot szeretnének legyűrni, csak sztrádán közlekednek, persze vadul és kiszámíthatatlanul, de ez nemzeti vonás. Cikkíró (miután a talján rend őrei többször figyelmeztették az autópálya szélén) az itáliai országutak mellett stoppolva jutott el Velencéből Ravennába, másfél nap alatt, tizenöt fuvarral - ami, ha nem is épp egy megdöbbentő Guinness-rekord, mindenesetre figyelemfelkeltő teljesítmény.

Nem vett fel stoppost!

A személyes varázs - már amennyiben van valami efféle. Ha az ember hangyányival szebb Quasimodónál, nem pösze, nem raccsol és dadog egyszerre, jobban teszi, ha élőszóval és interperszonális kapcsolattal próbálkozik. Benzinkútnál, éttermeknél, út széli boltoknál is érdemes kísérletezni: vegyük fel lehető legértelmesebb arckifejezésünket, koszos ujjainkkal fésüljük meg csapzott hajunkat, biggyesszük orrunkra olvasószemüvegünket és közelítsük meg a járművezetőt. Napszemüveg felejthető, a szemkontaktus alapvetés. Kellően megtört, fáradt és fájdalmas tekintetünk láttán sok vezetőnek meglágyul a szíve, olyan is kapható fuvarra, aki előtte még soha nem szállított potyázó himpelléreket. Nem hátrány, ha van nemzetközi jogosítványunk, mert akad olyan vezető, aki szívesen átengedi a kormányt egy hosszabb, fél Európát átszelő út során. A személyes varázs a stoppolásunk láttán megálló autós esetében is fontos: amennyiben elmeháborodott pszichopata, perverz kéjenc, szökött fegyenc vagy hullarészeg alkesz a sofőr, udvariasan mondjunk nemet. Gyanút foghatunk, ha véres kalapács, szögekkel telenyomott guminő, rablánc vagy tucatnyi, üres sörösüveg hever az anyósülésen: ilyenkor elgondolkodva csóváljuk fejünket, majd óvatos hümmögést követően közöljük, hogy nem jó az útirány.