Földi útikalauz stopposoknak

Egyedül vagy párban? Hímneműeknek jobbak az esélyei, ha magányosan vágnak neki az útnak - arról nem is szólva, hogy nem kell máshoz alkalmazkodni. A szólóban utazó férfiak hamarabb jutnak fuvarhoz, bár kétségkívül unalmasabbak lehetnek a várakozással töltött órák, nincs kivel együtt szidni a tovahaladó, nagyképű, senkiházi autósokat, akik nem vettek fel. Logikus, hogy nőknek hamarabb megállnak, de nekik a szexuális zaklatás elkerülése végett ajánlatos párban stoppolni - elvégre nem várható el egy kiéheztetett, török kamionsofőrtől, hogy Kantot elemezzen egy frissen felvett miniszoknyás lánnyal, netán Adyt olvasson fel neki (persze törökül). Hárman eleve esélytelenek vagyunk, ilyenkor sorsot kell húzni, ki maradjon magában és ki álljon száz méterrel előbbre - mindkettő előnyt biztosít.

Helyi sajátosságok. Algériában felveszik a stoppost, de fizetséget várnak. A derék arabok elfogadnak apróbb ajándékot is készpénz helyett, így fizethetünk cigarettával, fényképezőgéppel vagy pornóújsággal is. Romániában szintén elvárják a benzinpénz-hozzájárulást, legyen mindig párezer lej zsebünkben, különben kész a baj. Az olaszok jobbára felveszik a megviselt kinézető világcsavargókat is, de beszélgetni kell velük és nem mindig pontosak a geográfiai ismereteik (Honnan jöttél? Magyarország? Szép hely, főleg Amszterdam!). Spanyolországban is töretlen a műfaj népszerűsége, ellenben a franciák már ridegebbek: náluk a biztosítók figyelmeztetik a sofőrt, hogy nehogy felvegyen stoppost, mert baleset esetén ő felel a potyázó testi épségéért, súlyos pert akaszthatnak nyakába. Párizsban aztán végképp ne stoppoljunk, vagy ha mégis erre vetemedünk, vigyünk magunkkal több napra elegendő elemózsiát, italt, borotválkozó szettet és valami depresszió elleni szert.

Kalmár Csaba