Pelé újra a pályán

Fotó: Arany-Média

Akadtak olyanok, akik hosszasan bíbelődtek a szögletzászlók előállításával, szorgos kezek ragasztgatták a színes szövetkockákat a pálya sarkaiba helyezett drótdarabokra vagy hurkapálcákra - de ők arra is képesek voltak, hogy ceruzákból vagy fekete-fehérre festett drótból kaput eszkábáljanak össze, majd arra saját kezűleg készített hálót biggyesszenek, függönydarabból, harisnyából vagy hasonló anyagból. A legelszántabbak még himnuszokat, vagy valami más, éppen az alkalomra kreált, spontán melódiát is eldúdoltak a pálya szélén, hátha a hazafias érzés, a nemzeti büszkeség is lendít valamit a gombválogatott szekerén. Persze nem hiányozhattak a kapuk mögé elhelyezett reklámtáblák (hungarocell elemre Suli ragasztóval rögzített kivágott Füles, Pajtás, Dörmögő Dömötör, Pif, Hahota feliratok).

Fotó: EPA

A kőkemény fanok nem sajnálták az időt és saját, exkluzív wundermanchaftot állítottak elő, és ehhez nem kellett más csak egy kisolló, pár Labdarúgás és Képes Sport, némi ragasztó és csekélyke kézügyesség. Így került Platini feje valami elfeledett vasasos hátvéd helyére és így reinkarnálódott Kocsis egy Ajaxos középpályás műanyag, kerekded testében. Volt olyan, aki a Nyilasi-Ebedli-Szokolai, az Albert-Varga-Novák vagy a Fisher-Pintér-Keller fémjelezte Fradira esküdött, mások a Dózsát vagy a Budapesti Honvédot favorizálták, de akkoriban még nem voltak mindennaposak a lelátókon a véres leszámolások, brutális ütlegelések. Van Basten nem sérült le csúnyán, Lineker pedig ugyanúgy szórta a gólokat, a tőle megszokott fair play játék mellett: nagyobb veszélybe csak akkor kerültek az aranylábú ifjak ha valami sietős szülő átgázolt a pályán (azaz a földre helyezett asztallapon) kopogós, súlyos faklumpával.

Azóta persze megváltoztak az idők: akiknek a hazai foci még végképp nem vette el a kedvét a sportágtól, azok is inkább a számítógépes futballmenedzser programokat választják. A virtuális valóságban egy ifjú legény így lehet az Arsenal vagy akár a Real Madrid edzője és tulajdonosa is egyben, eladhatja bagóért Raúlt vagy Bechamet, de be is tehet helyettük egy száz fontért vásárolt, nevesincs togói támadót. Aztán, ha nem tudjuk begombolni télikabátunkat vagy épp lecsúszik a nadrágunk, mivel rejtélyes körülmények közepette eltűnt róla a gomb: akkor elkezdhetünk gyanakodni a mostanság hamiskás mosollyal ide-oda tébláboló nagypapára, kit újabb nosztalgiahullám ért el és elveszett gyermekkorát próbálja visszacsempészni a XXI. század steril világába.

Kalmár Csaba