Chacón: Kokó kigúnyolt engem

- Nagyon szép gyermekkorom volt Las Herasban - nosztalgiázott a kemény ember. - Szép volt, annak ellenére, hogy tízéves koromtól fogva dolgoznom kellett és elég szerényen, szegényen éltünk. Akkoriban egy tanyán éltünk és mivel én szerettem volna segíteni a családnak és szerettem volna saját magamnak is venni kis dolgokat, ruhát, beálltam dolgozni egy élelmiszerboltba. Arra jártam mindig iskolából jövet, majd megkérdeztem, nem kell-e segítség. Húst, zöldséget meg tésztát adtak fizetségképp, ezzel is segíthettem otthon.

- Apám egy barátjával mentem életemben először edzésre és rettentően izgultam - emlékezett a kezdetekre. - A legendás Mocorora Boxing Clubban kezdtem. Jól kijöttem mindenkivel és külön öröm, hogy ott volt Osvaldo Corro, akkori bálványom. 89-ben kezdtem bunyózni, havonta egy meccsem volt és mindet megnyertem akkoriban. Tizenöt évesen kezdődtek a komoly meccsek, a Guantes de Oro (Aranykesztyű) bajnokságon indultam. Egy Junín tartománybéli sráccal kellett verekednem először s bár én is pöttöm vagyok, ő ugyanilyen kicsi volt, de egy igazi izomgolyó. Amikor először megláttam, félni kezdtem tőle, gondolván, hogy ez engem agyonver. Végül ott és akkor megnyertem a versenyt, így lettem mendozai bajnok.

- A pénzről nem szívesen beszélek - kerülte ki az anyagi helyzetét feszengető kérdést. - Istennek hála, jól ment az elmúlt időkben. Ami pénzt kerestem azt a házamba, az edzőterembe és a tanyába öltem. Nagyon szeretem a mezőket, a vadászatot, a dzsippel való száguldást és a meghitt, szabadtéri hússütéseket.

kcs