Sziget: a kritikus tömeg

Délután már az El Nino pusztításától, a szeszélyes hőingadozástól, a hideg esőtől rettegő szervezők sem kémlelték tovább gondterhelten a horizontot: olyan meleg volt a tűző napon, hogy az járt igazán jól, aki egy kisebb légkondicionált zsákba gyömöszölte magát, zsebeibe jégkockát tett, ballagás közben pedig elemes, propelleres sapka hűsítette homlokát. A hőségben hosszú, tömött (de fegyelmezett) sorokban zúdult a tömeg a fesztivál irányába.

A HÉV-nél már akadt pár kéregető fazon: mi az ördögből fognak ezek enni és inni a Szigeten, ha már az első nap nincs pénzük a jegyre? Egy hiányos öltözetű, láthatóan félrészeg, de ezáltal maradéktalanul elégedett trió zenével koldul, egyikük sután pengeti a kókadt, rosszul felhangolt gitárt, a másik rekedten, Rigó utcai angolsággal üvölti a Metallica egyik dalának refrénjét. A karhatalom nem avatkozik be, Hetfield pedig nem szólna, csak zokogna, befelé sírna.

A perec kemény, mint egy kongói demokrata élete, de csak 150 forintot kérnek érte, ami táplálékért szinte szimbolikus összeg a mai világban. Por kevéske, a környék rendezett, tiszta, egyszóval az első impressziók jók, jöhetnek a komolyabb benyomások. Utóbbi elérése végett teszteljük a fesztiválsört is: erőtlen, vizes. Ebből ötöt kell meginni, hogy tétova félmosoly jelenjen meg az ember arcán, tíz kell egy idétlen, de teljesen indokolatlan röhögéshez, tizenöt korsó szükséges ahhoz, hogy oda merjen menni az ember a Sziget legjobb nőjéhez és húsz tétel kell, hogy el merje vágni végre valaki a sokaság felett lebegő léghajó kötelét.

Az Új látásmód fúzió nevű banda okozza az első meglepetést: összeszedett, komornak tűnő, de cinikus és egyben végtelenül banális szöveggel feltupírozott zenét játszanak, egyfajta minimal art jön át. Miközben szól a gépdob, ismétlik a refrént ("Miért mindig a gyengébbet bántják?!?"), a mellénk telepedő Orsiból (32, de 22 szeretne) csak dől a panasz: "Hajóval jöttem a Jászai Mari térről. Az rendben, hogy húszpercenként indul és csak 300 a jegy, de a beszállásnál iszonyú sorok állnak. A legfőbb baj, hogy nincs külön jegypénztár a hajóhoz és a Sziget-jegyre várakozókhoz, így nagy a tömeg. Évek óta így megy, közben egyre többen jönnek hajóval. A másik gond, hogy miközben az ember a napon áll, vár a sorára, szívesen enne vagy inna valamit, de büfé persze nincs. Jégkrémes van, de az nem kell" - sopánkodik, mi meg bólogatunk, igen, a botra fagyott kis izéknek elenyészően csekély az alkoholtartalmuk.

Forrás: [origo]

A Sugababes vidáman nyomja, a lányok csinosak és formásak, bár a nézők egy része nemigen érti, mi a túrót keresnek itt. Led Zeppelin-taktusokkal kezdenek, a második daluk már sláger. Tíz perc múlva kihalásznak a tömegből egy szerencsés legényt, leültetik egy székre a színpad közepén, majd ott vonaglanak körülötte, bódító, hódító módon. Bár igen dekoratív hölgyekről van szó, mégis menni kell, lábunkban a bugi. A Timur Lenk közben a szokásos szalonpunkot játssza, nagy lelkesedéssel, talpig jelmezben: itt már komoly pogók alakulnak ki.

A Satöbbi a szokásos lelkesedéssel nyomja, pár tucatnyi hűséges hallgató előtt. Az éjfél után kezdődő KFT-koncert miatt jött Laár Andrást is megzavarjuk az audiális élvezetben, elkapjuk egy-két mondatra. Rövidre rá már a Nagyszínpad felé tart a tömeg, ott a Pet Shop Boys zenél. A Beeing Boring taktusaira sokan nagyot ásítanak, leül a hangulat. A kisállat-kereskedők előadják összes slágerüket, közben az énekes is átöltözik, feketéből egy fehér lepelre vált. A komor tekintetű gitáros és a fekete topra nyakkendőt vett dobos-kongás kollegina nem tűnik nagyon feldobottnak, de a koncertről bővebbet itt.