Nyíri Kristóf

Enciklopédikus tudás a 21. században

I. Bevezetés

Előadásom címe voltaképpen kérdés. Lehetséges-e enciklopédikus tudás a 21. században? Lehetséges-e ma a tudás valamiféle teljességével bírni; ha nem is mindent, de minden lényegeset tudni; a tudásnak s jelesül a tudományoknak ha nem is minden területén, de legalább minden alapvető területén otthonosan mozogni?

A kérdésre a nyilvánvaló egyszavas válasz: nem. Ám talán rosszul tettük fel a kérdést. Talán nem egyszavas válaszra kell törekednünk. Talán így kell kérdeznünk: milyen mértékben, milyen módon lehetséges ma enciklopédikus tudás? Hiszen a köznapi életben éppenséggel beszélünk, ha átvitt értelemben is, mindentudásról: mondjuk kiváló szoftverek vagy akár a legújabb mobiltelefon kapcsán - amelyek, ahogy olykor fogalmazunk, már tényleg mindent tudnak. Mennyire vehető komolyan egy ilyen szófordulat? Ne vágjuk rá nyomban, hogy semennyire!

A tudás - ezt előadásom vége felé még taglalni szeretném - elsősorban gyakorlati, s csak másodsorban elméleti. Tudni annyit tesz, mint tenni tudni: megtalálni, végére járni, létrehozni, megoldani. Az elmélet a cselekvés, a gyakorlat eszközeinek egyike, hasonlóan más eszközeinkhez: szerszámainkhoz, műszereinkhez, készülékeinkhez. Tudásunk java eszközeinkben rejlik; bizonyos eszközeinkben pedig, s ilyen a mobiltelefon is, kivált nagyon sok ember - tudósok, mérnökök, számítástechnikusok vagy akár gyakorló pszichológusok - nagyon sokféle tudása csapódik le. De mondhatjuk-e valóban, hogy korunk eszközei enciklopédikus tudást testesítenek meg? És visszatérve az eredeti kérdéshez: elméleti tudásunk ma vajon mennyire közelítheti meg az enciklopédizmus eszméjét?