A Palya széléről

Hogy kicsoda akord? Hogy nem ismerted? Igazából senki sem ismer - még. Nem vagyok papucs orrán pamutbojt, szőrpamacs vagy paróka, még csak szobafestő pemzli sem.

Ha két k-val írnám a nevem, akkor legalább három különböző zenei hang megszólalása lennék egyidejűleg, de igazság szerint valahol egy k-val is ez vagyok...

- legalább: legalább, de többnyire minél följebb - három: Bea+palyaművésznő+én, másik nézetből: betű, kép, hang - különböző: nem vagyok se Palya, sem Bea, és még énekelni sem tudok - zenei: minden alapja a ritmus - hang: mély - megszólalása: kimondani bármit, de nem bárhogy. Nyílt kommunikáció for president. - egyidejűleg: ebben lesz rossz is, jó is, mindenféle lesz benne... Kicsit azért Pom Pom is vagyok. Néha jobbról, néha balról, néha kívülről, néha belülről, madártávlatból vagy békaperspektívából nézek Beára. Funkcióm hasonló, mint a kistányéré, mely őrzi a tea forróságát, míg ázik benne a fű. A tea (Bea) fekete, rajta a tányér (én), mely fölfogja a gőzét és vízcsöppekké konvertálja (s lészen ez az oldal). Mellettünk pedig - jó esetben - te(j). Tudok és tudatok majd például olyan információkat, hogy miközben az itt látható kép készült, Bea hevesen kiabálta, hogy "Csípi a seggemet a kalász!" - és bízom benne, hogy ennél még kicsit érdekesebbeket is.