A bulit, későbbi ívéhez is méltón, Hot X és Jay Cortez vezette fel, majd a Kanzleramt üdvöskéje következett egy ropogós liveacttel. Az 1999-ben feltűnt, huszonhat éves Alex Kowalski, akinek a neve 2001 óta ismertebb az igényes, fantáziadús technót kedvelők körében, hirtelen, ám megérdemelten került reflektorfénybe. Ma Németországban a legfelsőbb körökben tartja számon mind a közönség, mind a szakma. Alex ezen az estén is megmutatta, hogy méltán.
Szépen összerakott anyagot produkált, hihetetlen szerénységgel és professzionalizmussal előadva. A live oroszlánrészét a 2003 augusztusában kiadott Response című album adta, melyről hét számot is végigtáncolhatott a nagyérdemű, helyenként eddig nem hallott remixekben. Így például a Lightning Field, a Response és a Belo Horizonte, hogy csak a legnagyobb közönségkedvenceket említsem. Kowalski önmagához képest szokatlanul nagy iramot diktált, de nagyszerűen hatnak a számai ilyen tempón is.
Szerény megjelenésével ellentmondásban borzasztó forró hangulatot kreált és könyörtelenül gurította keresztül az agyakon gömbölyded zenei világát. Egyetlen sajnálatos tény, hogy a live alatt túl volt vezérelve a hangrendszer, így nem szólt olyat, amilyet szólhatott volna.
Kowalski mester után a másik Kanzleramt-képviselő, a fenevad Heiko Laux vette át az irányítást, s mivel szerencsére a hangcucc is visszanyerte egészséges állapotát, zavartalanul nyithatta meg hangfürdőjének csapjait. A szcénán belül is kiemelkedő technikai profizmust mutató Heiko volt a party csúcsa minden szempontból. Cowboyként lovagolta meg gurgulázó, míves ritmusait, miközben szüntelenül mixelt a három lemezjátszón, melyeket igazi virtuózként kezelt.
Nagyszerűen érezte a zene és a közönség vibrációit, s ezt kíméletlenül ki is használta. A kifogástalan mixelés következtében folyamatosan tetőponton tartotta önmagát, valamint a hangulatot. A Kowalskihoz hasonló szerény megjelenésből pillanatok alatt előbújt a szeretnivaló vadállat, mely a szett végéig fent tombolt a pultban, hálás közönségét tökéletesen kiszolgálva.