Lee Coombs 1989-ban kezdte, Londonban volt az Eclipse partysorozat rezidense. Két saját kiadót gründolt, ezek a Paradise Records és a Pumpin' Vinyl. Kezdetben mint Frog Junkies, a Finger Lickinnél viszont már saját néven nyomult. Nem kifejezetten tolakodó modorára jellemző, hogy Thrust 2 című Oscar Goldman-remixéről pár hónapos noszogatást követően ismerte be; O.G. bizony ő maga. Számos sikere közül most csak a 2001-es Future Sound of Retro válogatást említjük, mert az szólt a legnagyobbat.
Fél egykor a nagyteremben még Blondino pakolászott, mérsékelt érdeklődés mellett. Ekkorra már levonult Marvin és Tb Gon, illetve Pedro és Béta is. Az ekkor még csak lézengő közönség borzadva szemlélhette a tánctérrel szemközti falfelület egészen vállalhatatlan díszítését. A naiv művész a sixtusi kápolna témáit vette le azzal az apró csavarral, hogy az ő értelmezésében még istennek is ördögfej jutott. Nem beszélve a mellékalakokról. Hagyjuk is.
Blondino hol lazábbra, hol menetelősre vett szettjének vége felé aztán jóval csinosabb mellékalakok szivárogtak fel a színpadra a dj mellé és komolyabb táncikálásba fogtak. Ekkor már dőlt a nép a parkettre.
Nem sokkal fél három előtt megjelent maga Coombs mester is, aki leginkább egy jól lakott napközisre emlékeztetett. Jól lakott napközisek viszont ritkán tudják úgy megreccsenteni a hangfalakat, ahogyan ez tőle elvárható, meg annyi sörrel sem tudnak elbánni.
Laza középtempós kezdés után ránk szabadította a poklok poklát a babaarcú fickó. Nem nagyon hagyott szüneteket a hallottakon való elmélkedésre, a kitartóbbakat folyamatos ugrabugrálásra késztette, ráadásul Superchill Terrace-ra keresztelt kiülős rész kipróbálásához túl hideg volt. Végül is egy jó közepes bulin jártunk.
Olasz
Lee Combs, Mustbeat, Tunnel Club (Érd), 2004. május 22.
Lee Combs, Blondino (Mustbeat), Marvin&Tb Gon (Trancewave), Pedro (Tilos) & Béta (Mustbeat)