Zengett az erdő, zörgött a rét

A partyzók nagy része tulajdonképpen egész évben a szabadtéri bulikra ácsingózik. Idén talán ez volt az első jó "független" esemény, amely a klasszikus hagyományokon alapult és többéves múltra tekint vissza. A szervezőknek a tempós villanyzenére szívesen pattogók számára csodás természeti adottságokkal rendelkező hathelyszínes bulit sikerült összehozni.

Egy-egy ilyen távoli, de szép környezetben megrendezett esemény már a lejutáskor vidám programként indulhat, ha a szervezők a távolsági busztól egyáltalán nem jelzik az útirányt, mi pedig kisközösségi csapatjátéknak vesszük és megyünk a hang után. Felemelő dolog a korán érkezőkkel kilométereket sétálni a sötét műúton, a felbukkanó zene reményében.

A megérkezés pillanata, találkozás a hanggal, majd beléptetés. Meg kell válni minden magunkkal hozott alkoholtartalmú italtól a bejáratnál, úgyhogy a kis körökben gyorspiálás fesztiválhangulata mindenkit magával ragad. Rögtön lehet indulni a tó felé. Első csalódásunk itt ér, amikor szembesülünk a helyi Garancsi-Pannon borházból és panzió-étteremből az egész tóvidéket elárasztó, kiábrándító diszkózenével.

Mikor közelebb megyünk, hogy további helyszínek után kutassunk, a lemezlovas ragadja magához a mikrofont és elkeserítő ordibálással lelkesíti táncra a láthatóan ideszokott kisszámú törzsközönségét, elindítja minden holland vidámpark elengedhetetlen mixlemezét, szóval az átszűrődő zajokra koncentrálva inkább menekülőre fogjuk.

Rövid erdei séta során, az elhaló gagyi-house hangjai lassan a NagySkaLand helyszín legrosszabbul hangosított zenéibe mennek át. Ez a színpad a következő csalódás, és nem a fellépők miatt, mert a sajátosan europid punk-jazz-reggae minálunk erősen őszinte előadókkal bír.

Forrás: [origo]

Inkább az, hogy az ilyen jamaikai alapú zenéknek, mint ami ezen a színpadon is szólt, a legfontosabb jellemzője a karakteresen telt basszus. És a kirendelt hangtechnikus ezt nem tudta. Ettől és a pihenő-fekvőalkalmatosságok hiányától az egyetlen chill-ambient jellegű helyszín egy zörgő rétté változott, amely a helyszínek közti vándorlás oldalága lett. A színpadon fellépők pedig basszus nélkül kenték a mókásabbnál mókásabb zenéiket.

A psytrance-helyszín a rabbit-trixx vizuálosok melójának hála, a megszokott gombakalapos-törpés UV-paravánaréna. Mindig teli, a közönség vegyes, de a buli reggelig hajt. Gyönyörű látkép, a környező hegyek körbeölelte réteken szerteszét üldögélő és táncoló embercsoportok, a dj-pultra fókuszálva.

A technosátor, még innen is kicsit tovább, egy közeli fennsíkon, az egyetlen fedett, bevetített helyszín. A buli weboldalát is elkövető digitálaktivista, L.A. King animációit vetíti a két gép a kíméletlen technotémákra. Élőben és lemezről ez a gárda évek óta bizonyítja, hogy a technoforradalom eredeti formáiban is mindig időszerű.

Visszaséta, mert még előttünk a buli fele. Át az ismerős helyszíneken, a Borház-diszkót kikerülve belefutunk a hiphop-break-helyszínbe, ahol az este folyamán a breakbeat-elektro-tribaltrance vonalon ismert legjobb dj-k tolják, ezen az átmeneti, kis helyszínen, a d'n'b-hegyoldal és a goaaréna között.

Tűzrőlpattant menyecskék

A lobogó tűzről rögtön felismertük a legnépszerűbb helyszínt, ahová külföldi sztárfellépés és pásztázó robotlámpák várták a leginkább egy osztálykirándulás jegyeit magán viselő dobbasszus-közönséget. Itt bikán szólt minden, cd-bakelit-extrák a pumpálgató közönségnek.

Nem bírtuk reggelig mégsem, mert nem készültünk végigugrálni a bulit és nem találtunk egy nyugodt leülős zugot fincsi zenékkel. Volt azért, nem kevés aki kiállt a napfényen való önfeledt táncolás jogáért és mosolyogva kivárta, amíg a legelszántabbakkal pislanthat össze a tűző júliusi nyárban.

Kérdésünk ezek után, hogy lesz-e még idén olyan buli, ahol könnyű virradatot hoz az önfeledt tánczene? Kivárjuk, mert nem csak a húszéveseké a trance-világ!

kanada