Hulk Hogan is fellépett

A Party.origo.hu népes környezetének látványos újraszereplése mellett az új helyszín, a várakozások és a lineup is sokat ígért július utolsó hétvégéjére. Egy pompás Duna-szigeten (vagy csak félsziget, de mindegy is) lép föl a Sonus, a Genetic Spin, egy kisebbfajta, kétnapos fesztiválon - valljuk be, nem hangzik rosszul.

Péntekre a dán Genetic Spin liveact volt kiírva, de hogy rövidre zárjuk az első napi beszámolót, azt írjuk (öreganyáink modorában, "elég-az-hozzá"; ráadásul bevalljuk, hogy nem is voltunk ott), hogy a szervezők szombatra tették a pénteki főattrakciót is, olyan kevesen voltak pénteken.

Szombat éjfél körül érkezünk, a bejáratnál mindjárt érvényes kísérletet tettek egyre emelkedő hangulatunk lehúzására, nem nehéz kitalálni, kik - a biztonságiak. Italainkat nem vihettük be (még a kétliteres műanyag flakonban hozott csapvizünket sem), ami végül is jogos egy rendezvénynél, még ha nem is szokásos és barátságos egy goaparty (vagy mi) esetében. Persze tudtuk mi jól, hogy a Peace, Love, Unity, Respect! fíling (vagy mi) igazából már a múlté.

De visszatérve a konkrét események ismertetésére, a biztonságiak végsősoron barátságosnak tűntek ("mi csak azt csináljuk, amit mondanak"), javasolták is, hogy rakjuk ki a bokrosba az italokat, majd rájárunk. Így is tettünk, s a háziborok és pezsgők mellé a szintén kizárt, otthon csomagolt szendvicseinket is odatettük. Eztán már csak azt láttuk, hogy a legbutább arcú, Hulk Hoganra hasonlító kidobó elemlámpával matat a bokorban, mint valami éhes vaddisznó, aki makkal álmodott és felébredve szeretné is megtalálni. Nos, meg is találta, el is vitte, megitta-megette, mert vissza nem adta. A kedves csomagolta zsömléket, az édesapa borkóstolóját, a születésnapi köszöntésre hozott pezsgőt...

Végül bejutottunk az új helyszínre, mely majdnem olyan, mint egy katlan. Körben szolid magaslat, ahonnan a party alatt többen, többször is szónokként beszéltek a partyzó "néphez". Az idézőjel indokolt, mert népnek csak igazán jóindulatúan nevezhető embermennyiség jött össze. Ismét bebizonyosodott, hogy lehet akármilyen jó a helyszín és a lineup, ha Budapesttől úgy harminc kilométernél messzebb van (ez egy hatvanas lehetett) és nem bejáratott helyről van szó, akkor a buli szinte biztos bukásra van ítélve.

Fő fellépőként a Sonus végre megbontotta a trendet: a Balkánra, kőfejtőbe elég a "fake liveact" is. A Genetic Spint (lásd kétlaptopos, lejátszóprogramos megoldás) alaposan megszégyenítve végre kipakoltak némi hangszert (szintetizátort, azazvagyis) és azzal kezdtek el játszani. Élőben.

(Megdöbbentő, hogy a kifinomult, hazájukban és számaik alapján is az alaposság, precizitás és kidolgozottság letéteményeseiként nyilvántartott sztárfellépők mekkora csalódást bírnak okozni nálunk. Talán féltik a hangcuccot, talán lusták, talán eleve nem is akarnak, de ezek az élőnek nevezett fellépések nem azok. Amit a Haldoliumból láttunk a német Tsithraka fesztiválon: rengeteg kütyü, ide-oda rohangászás, hallhatóan élőben rápakolt effektek és lelkesedés mindenekfelett. Ehhez képest amit a Haldoliumból Rókahegyen láttunk: laptopok.)

Szólt a Reisefieber, meg a nagy slágerek (amit megírtak, mind az), amit Erától mondjuk annyit hallhattunk már. Csak kicsit fáradtak voltunk: előzőleg leállt az aggregátor, s a jelen lévő hatvan-hetvenfős társaság olyan ténfergést rendezett, amilyenre csak egy céges csapatépítő hétvégére elsőként érkező busz tartalma képes. Nem is tudjuk, talán másfél óra múlva indult újra a buli, ha lehet, még kevesebb embernek. Ettől függetlenül a Sonus zenéje előtt le a kalapokkal, a "progresszív-seggrázóst" senki se csinálja náluk jobban.

Pál Attila, Zubor Tamás

No Man's Land, Chakra/Techtrance, Neszmély, 2004. július 30-augusztus 1.
Genetic Spin (DK), Sonus (Jumjam; D), Psylocke, Kalumet (Alapzaj), Oyle, Era (Protoplazma), Steven (Hadshot; D), Disham (BG), Quantum State (Boom), Telekinesis PPP (Chakra), Fungus, Gammer (Future Tribe-Chakra), Jirzij (Psybaba), The Hidden Step (A)