A korai kezdés ellenére csupán tizenegy előtt nem sokkal érkeztem a nemzetközi dj-verseny itteni döntőjére, de a lényegről így sem maradtunk le, a két döntős lemezlovas ténykedését volt szerencsénk élőben összehasonlítani.
A bejáratnál tagbaszakadt, fekete bőrbe öltözött, biztonsági őrök legyeskednek, ránk se hederítenek, miközben beoldalazok közöttük. Az ajtó mögött hoszteszek nyomják a kezembe belépőmet, valamint egy dobozzal az est italszponzorának söréből. Odabent már megy a műsor: a keverőpult mögött keményen dolgozik az egyik döntős.
A hangzás tényleg nem rossz, talán kicsit sok rajta a basszus. A tánctéren csődület, meglehetősen sokan vagyunk, de nincs telt ház. A színpadon félmeztelen táncoslányok ébresztenek enyhe Nudi Bár-hangulatot. Sörünk elfogy, úgyhogy pótoljuk. Az ár hallatán konstatálom, itt van Európa, s rezzenéstelen arccal fizetek.
A karzaton nyüzsi támad, mainstreemesen alternatív cicababák és srácok nyomulnak egy pont felé, amit egyelőre nem látok. Aztán felbukkan egy magas és vidám fiatalember, itallal a kezében és autogramokat kezd osztani. A rajongók pólóra, belépőre kérik, a mosolygós srác türelmesen állja a rohamot: ő Tiësto. Miután kihirdeti az eredményt és udvariasan dicséri a döntősöket, hamarosan hasonlósan nyájasan válaszol néhány kérdésünkre a sajtószobának kinevezett helyiségben.
Heineken Thirst, Dokk, 2004. szeptember 10-11.