Kezdjük a legutóbbi albumoddal. Szerinted változást hozott a hangzásodban, vagy inkább logikus fejlődésnek tekinthető?
- Tulajdonképpen mindkettő igaz rá. Elsősorban abból a szempontból más a korábbi lemezeimhez képest, hogy noha természetesen hangmintákat is használtam, kizárólag szoftverekkel készült. Ez érződik is rajta, a szoftveres hangok kicsit más természetűek, mint azok, amelyeket különféle hardverekből csalnak elő. Ez a módszer persze könnyebbé teszi a munkát, nem kell a szoba egyik sarkából a másikba mászkálnom, ott van minden előttem, a képernyőn.
A számaid gyakran hordoznak politikai üzenetet. Fontosnak tartod, hogy a zenészek megnyilvánuljanak e tárgyban?
- Nem feltétlenül. Személy szerint számomra fontos, mert látom, mi történik a világban és szeretném közölni, amit erről gondolok. Hiszek abban, hogy minél többen mondják el bátran a véleményüket, annál nehezebb a döntéshozóknak olyat tenniük, amivel esetleg nem értenek egyet az általuk képviselt emberek. Azt tapasztalom, hogy manapság (is) hajlamosak erre a hatalom birtokosai. Ezért szerintem jó, ha a művészek hallatják a hangjukat, bár az sem baj, ha mások csak a zenével foglalkoznak. Korábban én is inkább így tettem.
A zenéidben mindig tetten érhető az etnohatás. Erre az utazásaid - itt elsősorban az észak-afrikaiakra gondolok - inspiráltak, vagy korábban is foglalkoztattak a népzenék?
- Gyerekkorom óta nagyon érdekelnek az idegen országok, kultúrák. Londonban nőttem fel, de amint lehetőségem volt, utaztam. Nem kifejezetten azzal a céllal, hogy amivel találkozom, azt felhasználjam, de nyilvánvalóan hatottak rám az Egyiptomban, Portugáliában vagy bárhol másutt hallottak. Ez, mondhatni, törvényszerű volt.
Mi a véleményed az akusztikus és elektronikus zene mostanában egyre népszerűbb fúziójáról?
- Jó dolognak tartom, mert nem vagyok nagy híve a tisztán elektronikus zenének, az számomra érzelmileg nem kielégítő. Az évszázadok során kialakult hangszereket az emberek megtanulták úgy kezelni, hogy minél több érzelmet lehessen velük közvetíteni. A még mindig relatíve fiatal elektronikus zene erre kevésbé alkalmas, pusztán a technológia természetéből fakadóan.
A művészneved eredetéről kering néhány legenda, ami nem csoda, mert a honlapodon található "biográfiajáték" is több verziót kínál. Mi az igazság?
- Kevesen tudják, hogy Benito Mussolini homoszexuális volt; annyit mondhatok, hogy ezzel a ténnyel kapcsolatos a név.
Tehát Banco de Gaia a Duce szeretője volt. Ez az egyik változat, ráadásul már máshonnan is hallottam... Azt meg sem merem kérdezni, miért választottad ezt a nevet.
- Helyes, úgyis szeretem a talányokat.
Galambos Péter