A Cosmophilia az egyik, ha nem "a" legnagyobb nemzetközi lemezdisztribútor-cég. Repertoárjában szinte az összes kis goa- és psytrance-kiadó produktuma szerepel, de az utóbbi időben alaposan befolytak a house-ba, trance-be, és ezek keresztül-kasul zajló fúziójába. Az alábbi cikk egy hosszú távú együttműködés kezdete, melynek során körülbelül havonta kapunk friss cédéket és bakeliteket a Cosmophiliától, hogy mindig képben legyünk: merre tart a house és a trance. Mi pedig természetesen mindezt megosztjuk olvasóinkkal.
A Token to Thrill: kettős építkezés - Nanobeat Records
Régóta rágódtunk rajta, vajon miért hallani kevés olyan zenét, amiben határozottan X stílusú alapokra ráeresztenek kiegészítő stílusjegyeket jellemzően Y irányzatból. Nos, itt van a dán Nanobeat Records, ahol meghallották a tépelődésünket. "Most akkor ez deephouse vagy progtrance?" - bambul el az ember az A Token to Thrill című válogatást végighallgatván.
Nem mintha ez életbevágóan fontos kérdés volna, de mindenestre érdekes, ha nehéz eldönteni. Nem arról van szó, hogy a nyolc track fele ilyen, fele olyan - a zöme ilyen is, olyan is. Az iskolapélda a Mondayz Millionaires Coldies for Goldies száma: vérbő house-talapzat, pajzán trance-pengések.
Ha megnézzük, kik állnak a projekt mögött, kiderül, honnan fúj a szél: a psytrance-berkekben fogalomnak számító Antix és Phony Orphants rejti a név mögé house-zal kacérkodó közös formációját. Aki nem venné jó néven, ha a stílek kisajátíthatnák az eszköztáraikat, továbbá szereti egy válogatáscédérről is elejétől végig hallani a számokat, ne habozzon megvenni a jó tempójú lemezt.
Floorfiller Dirty: csajozós házibuliba - Alienews / Hadshot
Az Alienews labelcsoport egyik tagja, a német Hadshot harmincadik cédékiadványa két részből áll: a tokban van egy sima válogatás és egy bónuszmixcédé is (nagyjából ugyanazokkal a számokkal, mint amik a válogatáson vannak). Mindkettő az Alienews "nagy emberének", Yanivnak a munkája (ő mixelt, válogatott és "koncepcionált"), aki azt mondja a belső borítón, narancsra színezett szemekkel, hogy "a jó zene nem stílusfüggő" ("there is no style definition for good music").
A két lemez ennek megfelelően a manapság oly divatos stílusvegyülés-vegyítés egyébként igenis dicséretes törekvésének lenyomata. Önmagában persze jó dolog a stílusokat újraegyesíteni (még ha ez az egyféle partykra járó arcokat nem nagyon fogja más bulikba terelni; de ez más kérdés, ráadásul messzire vezet). Illetve önmagában éppen hogy nem jó dolog, hiszen nem árt egy ilyen próbálkozás mögé koncepciót is keríteni.
Nos, a Floorfillert hallgatva éppen ezt hiányoljuk: a trackek egymás után dobálva, egy Adam Freelanden is túltevő rock-house-t valami minimálelekro vagy éppen kemény hangzású technoféleség követ. Hozzá kell tenni, hogy a válogatott számok általában megütik a szintet, a bónuszmix kifogástalanul, sőt ötletesen kevert darab. Érdemes tehát helyén kezelni és értékelni a Floorfillert: ajánljuk tehát csajos házibulikba, hiszen a seggrázás végig garantált, minek is ide holmi koncept?
Galambos Péter
Zubor Tamás