Miért volt olyan fontos számodra a visszatérés a V Recordingshoz, hogy az új lemezed címének is ezt adtad?
- Úgy éreztem, az elmúlt idők során felhalmozott tapasztalattal, élményekkel valami újat tudok adni a kiadónak. Aki végighallgatja a lemezt, megérti, miért éppen itt akartam, hogy megjelenjen.
Régóta tervezted, hogy egy teljesen vokális albumot készítesz?
- Egyáltalán nem. Az utóbbi időben értek bizonyos hatások, amelyek nyomán az az ötletem támadt, hogy a múltat, a jelent és a jövőt egyaránt reprezentáló mc- és vokalistacsapattal dolgozzak. Úgy éreztem, az emberek Európában már nem értik meg igazán, miről szól az urbánus kultúra.
Hogyan választottad ki a vokalistákat? Mindannyiukat könnyen rá tudtad venni az együttműködésre?
- Sokat járok szerte a világban, így sok barátra, ismerősre teszek szert. Közülük kértem meg azokat, akiket a legjobbnak gondoltam, és szerencsére nyitottak voltak. Ez fontos volt számomra, mert a Return To V-t tulajdonképpen magamnak csináltam. Olyanná próbáltam alakítani, hogy nekem tetsszen, semmiféle más elvárásnak nem kellett megfelelnie. Tizennyolc kedvenc számom van rajta, és kész. Azt hiszem, ennek az egésznek mindig valahogy hasonlóan kellene működnie, így volna a legőszintébb a zenekészítés.
A lemezt hallgatva időnként úgy tűnik, mintha kész lennél "elhagyni" a drum'n'basst. Az olyan számokra gondolok, mint a Time vagy a Rise Up. Netán a zenei jövőd túlmutat a stíluson?
- Dehogy, nem akarom én elhagyni a drum'n'basst. A Newforms megjelenésekor is messzemenő következtetéseket vontak le egyesek, holott csupán arról van szó, hogy minden anyag más, ez most egy kicsit talán sokrétűbb, mint a többi, ennyi az egész.
Akkor, gondolom, nem is értesz egyet azzal a sokak által hangoztatott véleménnyel, hogy a drum'n'bass túljutott a csúcspontján.
- Nem értek vele egyet, de azt sem merném állítani, hogy nem így van. Megmondom, mi a bajom az efféle sommás megállapításokkal: kétlem, hogy bárki meg tudná mondani, egy jelenleg futó irányzat hol tart. Ez túlzott merészség, úgy vélem, a saját korát senki senki sem tudja ilyen jól megítélni.
Magyarország legnevesebb dj-je, Palotai mondta néhány évvel ezelőtt egy interjúban, hogy nem tudja elképzelni, Roni Size mikor alszik a rengeteg megjelenés és turné közepette. Azóta is ilyen sűrű életet élsz?
- Igen. Néha olyan nehéz, hogy valóságos áldozatnak érzem, de persze tudom, hogy ez sokkal inkább lehetőség. És alapjában véve azért élvezem.
Pedig most már elmúltál harmincöt éves. Meddig tudod még csinálni vajon?
- Nem a fárasztó voltától tartok leginkább, hanem attól, hogy a közönség mindig, mindenhol a legmagasabb minőséget várja el. Jóllehet világos, hogy ha nem vagy robot, lehetetlen minden alkalommal a lehető legjobbat nyújtani, főleg, ha a válladat nyomja a tudat, hogy - tegyük fel - egy fesztiválon, több tízezer ember előtt zenélsz.
Voltál már Magyarországon néhányszor. Milyennek találtad az emberek hozzáállását, a partyzóktól a promóterekig?
- Az biztos, hogy az összes ország más, mindig élmény, ha új helyen járok. Elsőre a Sziget ugrik be Magyarországról, mert ott játszottam legutóbb. Elképesztő hangulat volt, ami különösen azért meglepő, mert egészen új dolgokat kaptak tőlünk az emberek ahhoz képest, amit addig "Roni Size" címszó alatt ismertek. Komplex felállás, élő produkció... Mégis azonnal vette a lapot a közönség. Ami az egyes régiók közötti különbségeket illeti, Kelet-Európa szerintem abban különbözik a leginkább, mondjuk, Angliától, hogy a modernzenei kontextus, amibe nálatok az emberek beleszületnek, nem olyan erős, mint itt. Ami mellesleg nem minden szempontból hátrány.
Ha már szóba került: gondolod, hogy a jövőben a liveshow-k megközelítik majd a dj-zés elterjedtségét, jelentőségét?
- Nem hinném. De egyébként sincs értelme szembeállítani a kettőt, mert kiegészítik egymást. Mindkettőnek megvan a helye, egyetlen rendezvényen belül is.
Galambos Péter