Dorfmeister másik arca

Akármennyire irtózunk a nagy szavaktól: amit Richard Dorfmeister mutatott a Millenárison, az a Gluglu fesztivál Chemical-koncertje óta a legemlékezetesebb zenei élményünk volt.

Ha az embernek belengetnek egy jó kis bifórt, eleve nehéz korán érkezni a partyra, és a helyzetet csak súlyosbítja a nem várt érdeklődés. Legközelebbi parkolóhely Budafokon, megdöbbentően hosszú sor a ruhatárnál - nemhogy Cyborg Templarról, de a Keyser, Shuriken párosról is lemaradtunk.

A magunk részéről Negrót és a szkreccsmester Future-t már nem voltunk hajlandóak feláldozni egy bambiért, jóllehet pont olyan zenékkel kezdtek, amire remekül lehet pohárral a kézben lötyögni. Ám ha kötöttük volna az ebet a bárpulthoz, talán Dorfmeister is csak háttérzenét játszott volna nekünk. Ilyen tömeget sörcsap körül utoljára 1996-ban, a Szigeten láttunk, pedig ott a sörben több volt a víz, mint a fröccsben.

A The Uptown Felaz néven futó Negróékat hiba is lett volna kihagyni. Volt bennük annyi önmérséklet, hogy ne pörgessék fel túlságosan a hangulatot a fő fellépő előtt, így amikor befejezték, maradt még néhány rovátka a skála tetején. De pazar zenéket válogattak, nagyjából abban a triphopos-twostepes mederben, amit vélhetően sokan vártak ettől a bulitól.

Egy óra körül megjelent maga Richard Dorfmeister, akitől a legtöbben tán még nyugisabb produkciót vártak. Egy laza tisztelgéssel üdvözölte az egybegyűlteket, majd ugyanezzel a lazasággal nekiállt kinyírni a prekoncepcióikat. ("Lehúzós zene" - ütötte meg például a fülünket egy, a várakozásait ecsetelő K&D Sessions-ismerő szájából. Haha.)

Fotó: Kubatovics Áron

Emberünk megmutatta, hogy attól, mert a downtempo atyjaként, vagy más közeli rokonaként tisztelik, esze ágában sincs egy bulin bepunnyasztani a közönséget. Ha valakinek ilyen jó az ízlése, mint neki, bármilyen tempóban képes érzékkel mazsolázni. Hihetetlen jó számokat játszott, hosszú idő után először éreztük, hogy értelmet nyert ez az elkoptatott frázis: "íve volt a szettnek". Earl Zinger pedig szerencsére egy hanggal sem szövegelt többet a kelleténél.

Dorfmeister megengedte magának, hogy a vége felé közeledve elmenjen egészen a tribalig, aztán feldobott néhány merész ráadást. Időnként elfeledtette velünk a zsúfoltságot, sőt még azt is, hogy ugyan mi a rossebért kötelező egy ilyen partyn a stroboszkóp. Kétséges, hogy civil tiltakozó mozgalom szerveződött volna, ha a megjelentek retináját nem szabdalja csíkokra a Doors Break On Through-ja közben.

Négyórás szakadatlan táncolás után annyira teljesnek éreztük az estét, hogy Palotai szettje elején elhagytuk a helyszínt. Nem mintha aggályaink lettek volna az Öreg ötleteit illetően, de jobbnak láttuk, ha a továbbiakban inkább emésztjük a hallottakat.

Galambos Péter