Szép magyar zene

A "szép magyar zenére" vágyók számára megkerülhetetlen az ifjú, mindössze huszonkét éves zenész, Karányi Dani új albuma. És aki a csengő-bongó melódiákon túl egy kis szombat esti nyüzsgés elől sem száll fel az utolsó buszra, szeretni fogja a Digital Digitalt.

Az ünnepélyes albumnyitány finoman úszó dallamainak vagy szigorúbb alapjának higgyünk? Az egész lemezen First Act által felvillantott két hangulat egyaránt helyet kap, nagyjából egyenlő arányban. Dani érzelmesebb oldalát rögtön a Wherever You Go képviseli, mely a kislemezre emelt és sokak által remixelt Road to Home-nál is eltaláltabb, érzékeny nóta.

A profin megszólaló, remekül daráló mc Columbóval közösen jegyzett dalon és az azt követő kísérleti hangokat megszólaltató "intermezzón" kívül az album első nyolc száma a vokáloké (egészen pontosan Keszthelyi Virág vokáljaié) és a könnyedebb garage-ütemeké. Az Ancient Statue külön érdekessége az énekes: a lehalkított hangú fiatalamber maga Karányi.

A következő löketet az mc Jammin' által is jól meghajtott No Question in the Future adja; ez a partyra kívánkozó darab bámulatos villantás Karányi Dani másik orcájáról, ki remélne az előbbi szerelmesdalok hallgatásakor efféle folytatást? A pszichedelikusba átfolyó hangokat a You Delightban már CB Alexander vokálja vezeti.

A helyenként disszonánsba forduló emberhangoknak ezzel még nincs vége. A tizenegyedik számmal érkezik Judie Jay, aki a maga csacska, mindig mórikáló hangjával mintha csak kiszámolósdit játszana, észre sem vesszük, hogy alatta már feszes négynegyed lüktet. Az elektronikus - ha tetszik: digitális - világ alapvetően csalóka mivoltával játszadozik el a Very Digital Plastic Orchestra, ez az egyetlen témát taglaló darab, melyet hasonlóan őrült gépek kórusa követ, a zseniális Digital Freak.

Mindkét szám egyenesági leszármazottja a Destroy Sounddd, melynek kezdő ütemeiből akár harcos drum'n'bass is keveredhetne, ehelyett savas, küzdelmes, agyoneffektezett breakbeat születik - bármelyik újiskolás break-bulin megállná a helyét.

Az egyetlen kimondható hibát a számok következetlennek tűnő sorrendjében látjuk; így talán kicsit "döcög az ív". Az elmúlt évtizedek könnyűzenéjéből ismerős dallamfoszlányok és effektek feltűnései szerencsére nem teszik összevagdosottá a lemezt, és digital ide vagy oda, kellemesen kiérződik a műből a srác klasszikus zenei műveltsége és zongoratudása.

Haranghy Orsi