Nyerj egyet a Beat Dis Genetik Gift című lemezéből!

A Genetik Gift megbízható információk szerint a Beat Dis első lemeze, jóllehet ez az utolsó, amit feltételeznénk róla. Imponáló magabiztossággal trafál bele a zenekar abba, amit, a közhelyszótárat előrántva, nevezhetünk akár saját hangnak is.

Triphop ez, nyilván, bár első hallgatásra úgy éreztem, nekem a műfaj valami ennél vidámabbat jelent, legalább olyasmit, mint a Trip Hop Boutique című, alapműnek számító válogatás (Tricky meg, mondjuk, a szabályt erősítő kivétel). Persze az is lehet, hogy csak ráült a hangulatomra a tél, amit ezúttal is rossz helyen töltök.

Hanem ez a körülmény nem tántorít el attól, hogy megdicsérjem a Genetik Giftet, elvégre nincs az sehol előírva, hogy minden zenét vigyorogva lehessen hallgatni. Elég, ha például ilyen hitelesen és korszerűen szól, mint a tárgyalt album.

Ez a tizennégy szám ismét bizonyítja, hogy az "elektronikus zene" fogalma, bármily furcsa, leginkább a zenei hozzáállás, mintsem a használt szerszámok alapján tömörít. A Beat Dis főképp tradicionális hangszerekkel dolgozik, az eredmény mégsem valami lendületes nyenyere, mint manapság oly sok esetben.

Annak ellenére nem egyhangú, hogy eszköztára szinte szegényesen visszafogott. Megnyugtató, hájas basszusok cammognak az intrótól az outróig, többnyire ráérős, néha törtebb ütemek szabdalják őket, és szerencsére az éneklés, mc-zés se nem idegesítően tolakodó, se nem színtelen, hanem eredeti és élvezhető. Ritka erény!

E vokálokat egyrészt Csigó Tamás produkálja, öblös hangja jól megy a hangzás mélységéhez, ami érthető, mert az összes dalban benne van a keze, a legtöbbet egyedül ő szerezte. A senai minőségű fekete női hang tulajdonosa a Puerto Ricó-i Zaida Rivas, és egy-egy szám erejéig beszállt mc Jez, valamint a Dubcity Fanatikzból ismert Phreek (mellesleg odavalósi a gitáros, Gergácz Gábor is).

A Genetik Gift dicséretesen egységes, nem került rá egyetlen obligát "táncosabb darab" sem, hogy feleslegesen széttúrja a tempót. A címadó szám viszont gitárriffjeivel és a lemezjátszónál álló Ovári Adrián szkreccseivel a rock és a hiphop határán egyensúlyoz, anélkül, hogy a leghalványabb utánérzését keltené olyan együtteseknek, amelyek nevét épp ezért inkább le sem írjuk.

Galambos Péter