Kevin, a meg nem alkuvó

Milyen volt a chid 2004-ben és milyen lesz a chid jövőre? A Chi Recordings oszlopos tagját, Kevint aka Fine Cut Bodiest kérdeztük arról, hogyan élte meg a kiadó az elmúlt évet, mit terveznek jövőre, de beszéltünk a bakelit haláláról, netkiadókról és megalkuvásról.

Mire lehet büszke a Chi Recordings 2004 után? Miről gondoljátok, hogy valóban siker?

- Ebben az évben visszatértünk az életbe, mert ugye előtte majd egy évig semmi nem jött ki. Februárban jött ki az első Chi az Intergroove terjesztésével, ráadásul a lemezek elég jól mentek egész évben. A másik fontos dolog a buliszervezés volt. Ezen a téren nem volt túl látványos előrelépés, de azért a Süsi is kezd most már komolyan kialakulni és az A38-as bulik is egész jól sikerültek. A nyarat pedig végigfesztiváloztuk. Folymatosan teltházas sátrakba tudtuk vinni a külföldi meghívottjainkat.

Mi az, ami annyira nem sikerült, amibe több energiát, időt kéne fektetni?

- Szerintem nagyon sok ilyen dolog van. Teljesen rajtunk múlik, hogy mekkorára dagasztjuk a labelt, akár csak az ismertség szempontjából is, de az idő és a pénz állandó tényezők. Sokszor kicsit nehézkes is itthonról ez az egész, de azért haladunk.

De amilyen ismertséggel rendelkezik a Chi, például Angliában, de más európai országokban is, az csak jelent valamiféle visszajelzést?

- Igen, nem is arról van szó, hogy ez rossz, csak tudod, az ember sosem tud betelni. Nem örülhetünk sokáig annak, hogy például ismerik a Chit. Mindig előre kell mozdulni és még keményebben nyomni, még többet dolgozni. Csak ugye sokan közülünk mást is dolgoznak. Én is napi nyolc órát programozok, aztán este, ha hazamegyek, írom a zenéket, meg szervezem a dolgainkat. Ahhoz, hogy egy nagy labelt csináljon az ember, ahhoz komolyan bele kéne feküdni minimum napi nyolc órában. Illetve sok megalkuvással is járna, szóval ez nehéz. Igazából, ami ebben az évben kiderült számunkra az az, hogy egy igazán híres, populáris, elismert kiadót felépíteni, az csak rengeteg megalkuvással jöhetne létre zeneileg.

De ez nem is áll szándékotokban, nem igaz?

Fotó: Aris

- Alapból nem áll szándékunkban, de van egy pont, amikor ezt felismeri az ember. Lehet, hogy mi sosem leszünk nagyok és híresek. Nem azt mondom, hogy biztosan nem leszünk, mert minden benne van a kiadóban, csak látjuk azt, hogy nem feltétlenül akarunk olyan zenei dolgokban megalkudni, vagy nem feltétlenül akarunk olyan zenei irányokba elmenni, amitől populárisabbak lehetnénk, amitől ötször ennyi lemezt tudnánk eladni. Ezt lehet finomítani. Az ember nagyjából tudja, milyen zenék futnak a breakbeaten belül vagy a house-on belül, hogy milyen zenékből lehet közönség, dj-közeg, stb. Csakhogy mi zenészek vagyunk, nem kiadókat futtató üzletemberek. Mi nem óriási pénzeket szeretnénk csinálni, hanem kreatívan szeretnénk alkotni valamit, ami ha tetszik a közönségnek, akkor megveszi.

Nem fordul át ez teljesen? Azt gondolom, az AAD-nek van már egy olyan közönsége, amely attól függetlenül, hogy tudná, hogy milyen előadót hívtok el, eljön a bulikba, mert tudja, hogy minőségi zenét hallgathat.

- Van ilyen, nagyon örülünk is neki, hogy ezt sikerült elérni. Ezt egy szinten a kiadványainkon is nyomjuk, de szerintem sosem fog átfordulni teljesen, hogy tömegével jönnének majd AAD-re, azért, mert bíznak bennünk.

Szóval nem gondolod, hogy azért, mert valaki jó zenéket ad ki, lehet akkora ismertsége, hallgatottsága, mintha valaki követi az igényeket, a chartokat és azt adja ki?

- Nem mondom, hogy nem lehet, mert szerencsével lehet. Egy nagyon színvonalas dolog is jól el tud sülni, de az inkább a véletlenen múlik. Az olyan, amire azt mondod, hogy bejött. Ha biztosra akarsz menni, nagy pénzt csinálni, az nem bonyolult, mert olyat kell csinálnod, amit el tudsz adni. Minket viszont ez nem motivál.