Andy Fletcher a Depeche-ből: "Zenekészítésre alkalmas idők"

A Freee Magazin novemberi, Events Hall-os fellépése idején találkozott a Depeche Mode-tag Andy Fletcherrel. A kultegyüttes billentyűse jelenleg futtat egy kiadót és egyre ismertebb lánycsapatot, a Clientet, dj-zik, illetve gőzerővel dolgozik az új DM-albumon.

A Toast Hawaii-nál mire vagy eddig a legbüszkébb?
- Úgy gondolom, hogy sok mindent elértünk a Clienttel, akik elsőként szerződtek hozzám. Büszke vagyok, hogy a Clientet nemzetközileg elismert csapattá tettük, ráadásul ez nagyon jó hangulattal, sok örömmel járt.

A Depeche Mode-on belüli munkád miképp hatott arra, ahogy a Toast Hawaii-t működteted?
- Sokat segített. A Depeche Mode-dal nagyon szerencsések voltunk, hogy szinte soha nem volt menedzserünk, különösen a kezdeti időszakban, az első tizennyolc évben. Eredetileg egy nagyon kicsi, független labelnél voltunk, a Mute-nál, mely akkor még csupán egyetlen személyből állt, később aztán kettőből, majd egyre csak bővült. Nagyon is részt kellett vennünk a lemezkészítések és önmenedzselés logisztikai munkáiban is. Ez rendkívül sokat segített a saját label megalapításában és a Client menedzselésében. Sokan azt gondolják - és nem tévednek nagyot -, hogy e téren a zenészeknek nincs nagy tapasztalatuk, sok lemezcég és menedzser valóban direkt távol tartja a művészeket az efféle tevékenységektől.

Sok Depeche Mode-fan korábban kizárólag a te személyes közreműködésed miatt fordult a Toast Hawaii felé. Nem aggódsz amiatt, hogy a Toast Hawaii-t csupán Depeche Mode melléktevékenységként látják?
- Nos, először is nagyon büszke vagyok arra a tényre, hogy ha elkezdek egy projektet, az rengeteg embert érdekel. Nagyon büszke vagyok a Depeche Mode-os munkámra, ami nyilvánvalóan segít, így egyáltalán nem látom ezt aggasztónak. Sőt, inkább kifejezetten előnyös. Dj-karrieremben is sokat segít, hiszen tudom, hogy ha dj-ként lépek fel, az érdeklődők jelentős része főképp Depece Mode-rajongó.

Daniel Miller és a Mute hogy reagált, amikor eldöntötted hogy saját labelt alapítasz?
- Daniel már a kezdetektől sokat segített nekem a lebel megalapításában. Akkor már ismertem a Clientet és dolgoztam is velük, de igazából nem tudtam, mitévő legyek, labelt hozzak létre, a menedzserük legyek vagy leszerződtessem őket valaki máshoz. Sokat beszélgettünk erről Danniellel, neki nagy szerepe volt abban, hogy elindítottam a Toast Hawaii-t.

A saját tapasztalataid alapján milyen tanácsokat adnál annak, aki a zeneipart az üzleti, és nem a zenészi oldalról akarja megközelíteni?
- Az üzleti és a művészi oldal többé-kevésbé együtt járnak. Én részben a zenei, részben pedig az üzleti oldalt képviselem. Szerintem jelenleg is számos lehetőség rejlik a zenében, még akkor is, ha a sajtó az összesített eladási listák alapján azt sugallja , hogy a zeneipar lemenő ágban van. Szerintem ez az időszak kedvező például az internetes eladásokkal foglalkozó labelek számára. A zenekészítésre és mások zenéinek megjelentetésére is egyaránt alkalmas ez az idő.

Feltehetően sok demót kapsz mindenfelől - ezek között akad olyan, amely különösebb hatással volt rád?
- Valóban rengeteg demót kapok, szerencsére, és mindig meg is hallgatom őket, mindegyiket. Sok demo tetszett, de igazán kiemelkedőt eddig még nem találtam. Most egy kicsit elakadtam, hogy szerződtessek-e új előadókat a kiadómhoz. Nem akarom túlvállalni magam, bár ha valami igazán elképesztő akadna az utamba, akkor biztos nehezen mondanék nemet.

A Mute hosszú ideje az "elektronikus zene vízválasztójának" számít. Milyen reményeket fűzöl e tekintetben a Toast Hawaii-hoz, mondjuk úgy húsz év távlatában?
- Nem igazán tudom ezt még elképzelni. Hasonlóképp, ha Depeche Mode jövőjéről kérdeztél volna a kezdetekben, csak pár évet jósoltam volna magunknak. Ehhez képest már több mint húsz éve itt vagyunk, ami hihetetlen. Nagyon szeretem a jó dalokat, azok vezetik a zenét, úgyhogy remélem, húsz év múlva az emberek azt mondják majd, hogy jó fülem volt a jó dalokhoz, hogy találtunk néhány jó előadót és kiadtunk néhány jó lemezt. Ennyi, tényleg.