Utazik és utaztat

Chriss-szel abból az alkalmból beszélgettünk, hogy megjelent második mixalbuma, amelyet nyomban meghallgattunk.

Hogyan vált belőled top-dj, honnan indultál?
- Édesapám a XVI. kerületi Ikarus diszkó tulajdonosa volt, így hamar lehetőséget kaptam a pult mögött. 1993-ban álltam először oda, ekkor még leginkább a tinidiszkót bízták rám. Később meghívtuk Budait, Kühlt és Levit, akik közül az utóbbi fölfigyelt rám, s két évvel később már a legendás Speedben is játszhattam. Röviddel ezután a megnyílt a BPM lemezboltja, ahol először eladó lettem, majd üzletvezető.

Melyek voltak az első saját projektjeid?
- Legelső saját projektem egy klubest volt, a Mystic Night, '96 körül. Ez valahogy elég sikeres lett, talán mert a zene mellett a dekorációra is nagy figyelmet fordítottunk. A Mystic Nighttal háromszor bejártuk az országot. Aztán ezt abbahagytuk és '97-ben belekezdtünk az African Dreams sorozatba. Ekkor leginkább a tribal-zenék fogtak meg, így kézenfekvő volt, hogy egy afrikai jellegű szériát indítok. Itt már voltak afrikai táncosok, sőt egy mc is. Aztán beindultak a BPM dolgai, Kecelen kezdtünk bulikat csinálni, s mondhatjuk, azt, amit ma progresszív-house-nak nevezünk, mi hoztuk be Magyarországra. A keceli Korona hamar az ország elsőszámú klubja lett, aminek ráadásul én voltam a rezidense. Ekkor már egy nagy álmom is valóra vált: játszhattam együtt Sashával és Digweeddel, akik ugyan ma is abszolút sztárok, de akkor még inkább azok voltak, és az, hogy el tudtuk hozni őket Magyarországra, hatalmas dolog volt.

A BPM-ről viszont manapság már nem hallani túl sokat...
- Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy nem is lehet majd. Most egy ideje pihentetjük a nevet. Molnár Béla, aki az egész vezetője és a hazai partykultúra egyik megteremtője, mostanság Londonban él és dolgozik. De a BPM körüli csönd már nem tart sokáig: április harmincadikára tervezünk egy nagyszabású Digweed-bulit. Egyébként is az lesz a koncepció, hogy csak nagyobb rendezvényeket csinálunk; manapság már rengeteg a szervező és a buli.

Sokan azt mondják, túl sok, miközben kevés a minőségi buli és klub, ráadásul a proghouse sem igazán progresszív, még ha nevében benne is van ez.
- Szerintem nem kell temetni a progit, az a helyzet, hogy most áll be a helyére, most alakul ki a kultúrája. Tény, hogy már nem ez az "underground", de a rengeteg zene közül, amik mostanság születnek, azért sok minőségi is akad, amellett, hogy rengeteg a gyenge fércmű is. Mindamellett a hazai partykultúra, a technikai körülmények, a hangzás például sokkal jobbak, mint akár pár évvel ezelőtt. Ami szerintem nem annyira jó, hogy sok külföldi dj jön, hetente akár több is, miközben a magyarok is nagyon jók, ugyanakkor nem kapnak elég lehetőséget.

Forrás: [origo]

Amellett, hogy jók a magyar dj-k is, belőlük is rengeteg van. Ki az, aki kiemelkedhet?
- Nagyon fontos szerintem, hogy minden kisebb-nagyobb siker után maradjon meg embernek, a szó legnemesebb értelmében. Az én dj-generációmból ez sokaknak sikerült, talán nekem is, legalábbis én úgy érzem; hogy a közönség barátként tekint rám. Zeneileg pedig legyenek következetesek, vigyék végig az elképzeléseiket, megalkuvás nélkül. És azt hiszem, a kiégés ellen is nagyjából ez a recept: nem szabad csapódni ide-oda, hanem tartani magunkat a saját irányunkhoz, következetesen.

Milyen terveket forgatsz a fejedben manapság?
- A Draftból jól ismert Kőteleki Richárddal közös, Quasar nevű produkciónkat szeretnénk fölfuttatni, nemzetközi szinten is minél ismertebbé tenni. A The Triphez március környékén kiadunk egy kislemezt is, melyen a mixlemez második, October című trackjének három remixe lesz. Az ambientverziót feltehetőleg mi csináljuk, a technósat Budai vagy Newl, míg a house-osat Yvel & Tristan. Jó lenne még úgy havonta kétszer külföldön is fellépni. Eddig a környező országokon kívül, melyekben modhatom, hogy rendszeresen játszom, Londonban és Japánban jártam. Szeretném egy kicsit felfuttani a saját kiadómat, a Foundation Recordsot is. Azt tervezem, hogy r'n'b-t, funkyt és hiphopot is adunk majd ki.

Milyen koncepció áll a mixlemez mögött?
- Szerettem volna többet adni, mint egy átlagos mixalbum. Ez szerintem több szempontból is sikerült. A tizenegy szám közül majd' mindegyik exkluzív darab, erre a mixre készült, köztük kilenc ráadásul magyar előadó munkája. Ennek köszönhetően bele tudtam nyúlni a számokba, megkaptam minden számnál a sávokat is. Úgy próbáltam összeállítani, hogy minden helyzetben állja meg a helyét, mindig jó legyen meghallgatni. Azt is fontosnak tartottam, hogy minden a kiadással kapcsolatos projekt az én kezemben maradjon. A Magneoton is csak a terjesztésbe szállt be. Megpróbáltam komolyabb promóciót adni a lemeznek, például azzal, hogy a mainstream médiában is megjelenik. Az RTL Klubon is mennek szpotok, támogatják is a lemezmegjelenést, ami azt hiszem, példátlan a hazai dj-mixek között.

Kommentálnád a mixlemezre felkerült számokat?
- Az első szám az intró, ami egy mixnél szerintem nagyon hangsúlyos kell hogy legyen. Aztán jön az October, melyet Ricsivel a saját születésnapunkra írtunk; mindketten októberben születtünk. Ebben hangszerek is megszólalnak. Aztán a harmadik és negyedik szám a fiatal és tehetséges duótól, az Yvel & Tristantól van. Ők egy ideje folyamatosan bombáznak a jobbnál jobb promókkal, és elérkezett az idő, hogy ezeket is meg is háláljam azzal, hogy felrakom őket a mixre. Az ötödik számhoz az van írva, Cassiopeia, de ez is a mi projektünk, csak egy kicsit funkysabb. A Secta Sound System Jutasiék formációja, akik ugyan kicsit más zenei vonalat képviselnek, mint a lemez fílingje, de Quasar-remixben már tökéletesen beleillik. A hetedik számot adó Pole Folder régi nagy kedvencem, akárcsak a Quivver, aki ráadásul nagyon jó barátom is. Az Add 2 Basket a monkzos Shootie önálló projektje; eredetileg egy Monkz-számot szerettem volna a lemezre, de Shootie inkább ezt ajánlotta. Különlegessége, hogy a Jazz+Az volt énekesnője, Váczi Eszter ebben vokálozik először elektronikus zenére. A Bakony Scamp nemzetközileg is jegyzett produkció, a brit Sumsonicnál jelennek meg dolgai; az utolsó előtti szám az övék, egy breakmixben. A zárás megint egy Quasar, egy igazi epikus, breakes track, amely nagyon közel áll hozzám.

Zubor Tamás