Quantum State: Élőben gondolkozunk

Fizikai szakkifejezés, kvantumállapotot jelent. Interjúnkból nem derül ki, a legelső magyar psytrance-liveact tagjai miért választották nevüknek pont ezt, az viszont igen, hogy honnan indultak, hogyan élték meg az FMK-s acidkorszakot és hová tartanak most. Galló Péter és Münnich Iván, azaz a Quantum State zenéje jelent már meg Ausztráliában és Japánban is, azon pedig már nem is csodálkozunk, hogy mi, magyarok ennek ellenére miért tudunk olyan kevesen róluk (is).

Hogyan kezdtetek el zenével foglalkozni?
Galló Péter (EMX): - Egy punkosabb rockzenekarban basszusoztam tizenöt-tizenhat éves fejjel. Utána kezdtem el elektronikus zenéket hallgatni, és szinte rögtön kísérletezgetni is. Amikor Ivánnal kitaláltuk, hogy elindítunk egy projektet együtt, breakbeates alapokra próbáltunk ráhúzni goatémákat. Nem sokkal később ismerkedtünk meg Ravennel, aki megkért minket, hogy segítsük az anyagát színpadra vinni. Aztán persze őt is megfertőztük goával.
Münnich Iván (Iván): - Én metálos voltam. A gimiben jöttem össze egy metálzenekarral, először velük zenélgettem rendszeresen suli után. Később következett egy hardcore-metal-punk-ötvözetű együttes, ebben jó öt évet lehúztam. A zenekarosdi nagyon hasznosnak bizonyult, lett némi rálátásom a dolgokra. Megtanultam általános érvényű szabályokat a zenében, hogy miként áll össze egy szám, legyen az rock, dzsessz vagy elektronikus zene. Ráadásul folyamatosan koncerteztünk, a fellépések fílingjét is megismertem.

És a partyélet kezdetei?
Iván: - Mondhatni, ott álltunk az ajtóban, amikor Magyarországra elkezdtek beözönleni az elektronikus zenék. A Prodigyvel kezdtük, de hamarosan eljutottak hozzánk a goaválogatások is. És '94-től ott voltunk minden partyn. Szinte mindegy volt, triphop vagy acidhouse, minden elektronikus zenei rendezvényre elmentünk - örültünk, hogy vannak. Az első partyk amúgy is teljesen vegyesek voltak zeneileg, nagyrészt a dj-k sem tudták, hova sorolják az általuk játszott zenéket, így nem is specializálódtak egy-egy műfajra. A Remizben volt '95-ben egy emlékezetes Earthdance-party, amelyen fellépett az Astral Projection is, ez például nagyon nagy hatással volt ránk. De sokat jártunk a Fáklyába, az FMK-ba is. A legtöbbször acid szólt ezeken a bulikon, és visszagondolva úgy tűnik, végig lehetett követni a goa kibontakozását. Egyébként nem rajongtunk kizárólag a goáért, noha megmaradt valamiféle örök szerelemnek, de néha háttérbe szorult a techstep, a breakbeat, vagy a bigbeat mellett. Aztán a '99-es Solipse hozta meg a nagy fordulatot. Ott derült ki, hol is tart ez az irányzat külföldön...
EMX: - Zeneileg le voltunk maradva úgy két évvel. Elmentünk Ozorára, a Solipse fesztiválra, és ott olyan zenéket hallottunk, amelyeket másfél-két évvel később adtak csak ki. Sokkoló volt. Egyébként a Solipse után egy-két héttel léptünk fel először, a Szigeten.

Mikor álltatok először együtt színpadon?
EMX: - A Szigeten 1999-ben volt egy goanap a Danceland sátorban, ide hívtak el minket is zenélni. Mi voltunk akkor az egyetlen hazai psytrance-liveact, rajtunk kívül az első magyar goa-dj-k zenéltek: Oleg, Virág és Görgő.

Hogy nézett ki az élő fellépés?
Iván: - A kezdeti szakaszban szinte az egész stúdiót kivittük. Ravennek nagyon sok cucca volt, Magyarországon majdhogynem egyedülálló hangszerek. Szintetizátorok, dobgépek, effektprocesszorok...

A közönség, gondolom, szerette, mert látványos. Ráadásul nem is nagyon láthattak azelőtt még hasonlót.
Iván: - Igen, az első fellépéseink nagyon látványosak voltak. A szett teljes egészében live volt, minden egyes hang élőben. Ilyet akkoriban csak az Etnicától láttam, de ők se sokáig művelték.
EMX: - Azt kell még tudni a teljesen live szettekről, hogy hangzásban elég nehéz így tökéleteset nyújtani. Márpoedig az egész stílus (így mi is) '99-2000 körül kezdett nagyon rámenni a hangzásra, élőben pedig egyre nehezebb volt ugyanazt az "ütős" hangzást produkálni. Úgyhogy mi is elkezdtünk inkább kicsit kevésbé élő lenni, cserébe durvábban hangzani.

Tehát ti voltatok a legelső magyar psyliveact. Milyen problémákkal kellett megküzdenetek még?
Iván: - Ahogy mondtuk, nekünk nagyon sok hely kellett a színpadon. Erre senki sem volt felkészülve, általában alig fértünk el. Ráadásul kezdetben mindig a bulik elejére kerültünk a lineupban, mire elkezdett gyűlni a tömeg, mi általában már szereltünk le. Főként azért, mert még a szervezők sem voltak vele tisztában, tulajdonképp mi is az a "liveact", mindig újra el kellett magyaráznunk nekik is. Volt olyan partyszervező, aki amikor már harmadszor hívott minket fellépni, még mindig megkérdezte, hogy hol vannak a lemezeink.

Forrás: [origo]

Úgy másfél év alatt sikerült felküzdenünk magunkat az éjszaka közepére: éjfél-egy óra körüli kezdésre. Akkor már igazi élvezet volt játszani, megérkezett a közönség is. Az akkori QS egyik csúcspontja az a halásztelki buli volt, amelyen váratlanul megjelent ezerkétszázzal több ember, mint az előzőn. Nagyon nagy élmény volt. Addigra ráadásul egy-két számunk már el is terjedt mp3-ban, ezeket sokan ismerték is. Egyébként elég termékenyek voltunk.

Milyen zenét csináltatok az idő tájt?
Iván: - Gyökeresen mást, mint amilyet most, rengeteg keleties motívumot használtunk. Egészen komolyan vettük, például arab skálákon dolgoztunk. Szerintem abban abszolút volt fantázia, csak akkor már nem tudott elég ütős partyzene lenni. Talán, ha három évvel azelőtt csináljuk, nagyobb sikere lett volna, így viszont már elkéstünk vele, pont akkoriban kezdett a psy gyökeresen átalakulni.