Nyolcvan zenész a Mayday-en

Március utolsó hétvégéjének szombatján negyedszerre érkezik Magyarországra a Mayday, szokás szerint az Albertirsai úti Hungexpóra. Az 1991 decemberében még a német DT64 rádióadó megmentésere gründolt jótékonysági rendezvény mára alaposan kinőtte magát, hogy mást ne mondjunk, nyolcvan dj és liveact jön a legnagyobb hazai technoeseményre (na meg -  az eddigiekből kiindulva - legalább tízezer partyarc). A legnagyobb nevek: a Mayday-szülőatya Westbam, a brazil hardtechno-páros Pet Duo, illetve a Love Parade-alapító Dr. Motte.

A slágeresebb dance-zenék a Globe Party nevű arénában szólnak majd, többek között a Love Parade-alapító Dr. Motte, Sterbinszky, Náksi & Briunner, Császár Előd aka Shane 54 és mások keze alól. Ráadásként pedig ott a Red Bull Lounge, csupa női dj-vel - Lucca (Csehország), Sylive, Linda Kais, Monique - és vélhetően lágyabb muzsikákkal.

A Globe helyszín legnagyobb sztárja kétségkívül Dr. Motte. Az 1960-ban született Matthias Roeingh egy spandaui csonka családban nőtt föl. Édesanyja szerint fia már négyévesen fakanállal vezényelt a lemezjátszón pörgő klasszikusbakelitekre. Az iskola megunása után grafikusként, sőt hivatalnokként is próbálkozott, de csakhamar a zenéhez fordult.

Mindenevő lett, de egy idő után megunta a kommersz zenéket, s ráállt a dzsesszre. Bulikon kezdett zenélni, dobos lett egy diákzenekarban. Majd elragadta a punkforradalom, miközben Berlinben is tombolt diszkóláz, ám hősünk tarajos frizuval, orrában és cipőjében biztosítótűvel rohangált.

A Motte nevet is ekkor kapta: mivel a bandában ketten voltak Matthiasok, egyiküket máshogy kellett hívni. A Roeingh fiút egyszer csak lematyizzák (Matze), majd rövidesen lemottézik - Motte pedig annyit tesz: moly. A punkból és a haverokból huzamosabb ideig nem lehetett megélni, így Motte elment betonépítő-munkásnak. Itt sem sokáig húzta, ugyanis egy komolyabb rosszullét után az orvos azt mondta neki, hogy nem bírja a szabadtéri munkát hosszútávon.

Forrás: [origo]

Sok mindennel, leginkább a polgári létbe való betagozódással próbálkozott ekkor, megházasodott, de pár hónap után itt is bedobta a törölközőt. Diszkókban kötött ki, ahol funky- és soullemezeket pörgetett, s hamar keresett lemezlovas lett. Aztán az kezdő Die Toten Piloten ütőseként lehetett újra látni, de mivel a punk radikalizmusa newwave-vé szelídült, ez sem elégítette ki többé.

Motte innentől már csak lemezekről zenélt, azt viszont egyre jobban, olyannyira, hogy huszonhat évesen, 1986-ban megnyitotta klubját, ismét egy vadonatúj bontakozó szubkultúrában, a technóban találva magát. Három év múlva, 1989-ben kezdődött gyökeresen új szakasz Motte életében, mikor - ismert berlini underground-arcként - eszébe jutott, hogy a nagy rockfesztiválok mintájára Berlinben is lehetne az utcán partyzni.

Hétszáz márkából összedobtak egy szinte kicsit anarcho-kommunista színezetű debütparádét, melynek jó apropót adott a német újraegyesítés. Motte és haveri köre táncolta körbe az egyszem kamiont, a világbéke, népek barátsága és az igazságos kajaelosztás jegyében.

Aztán a techno hihetetlen népszerűsödésével együtt az úttörő vállalkozás is egyre nagyobb sikernek örvendett, de nevéhez még '91-ben hozzátették a dr. előtagot - rajongói szerint ugyanis beteg zenéket rak föl. Nyolc évvel később a Burda magazin Bambi-díjat adott neki kultúrmunkájáért, gipszszobrot kapott a legnagyobb, a német nemzetet reprezentálók között a hannoveri világkiállításon, a Love Parade-en pedig '98-ban már egymillióan voltak. Motte eközben élte és élvezte az életet, fellépett világszerte, illetve fotósként és számítógépes grafikusként is próbálkozott.