Az organikus dobgép és csapata

A svájci származású, villámkezű New York-i világklasszis dzsesszdobos négytagú csapata, a Nerve a hiphoptól a garage-on és a house-on át a drumandbassig mindent élőben ad elő. Méghozzá egy egész estés improvizáció keretében, megpróbálva ledönteni a stílusok közti falakat. A Freee Magazin interjúja Jojo Mayerral.

Jojo Mayer viharként dörög végig több dobosnemzedéken. Hároméves korában volt az első fellépése Hongkongban, tizennyolc évesen már az összes jelentős dzsesszfesztiválra eljutott. Kiemelkedően tehetséges live-hangmérnöke, Roli Mosimann (producer, hangmérnök és szerző: Faith No More, Young Gods, Smashing Pumpkins, New Order...) mellett a jollyjoker Nakamura Takuya és a szubbasszusmanipulátor John Davis teszi teljessé a felállást.

Egy rövid kórismét kérnék...
Jojo: Édesapám basszista volt, ezért korán kapcsolatba kerültem a zenével. Már megszületésem előtt éreztem a basszusok lüktetését, mivel szüleim rengeteg időt töltöttek együtt. Azt hiszem, már egy-két éves koromban eldőlt a jövőm. Tudod, én is ott motoszkáltam, amikor összejött a csapat gyakorolni, és már kisgyerekként is lenyűgözött, ahogy a dobos csak ül és lendületesen kalapálja a dobokat. Attól kezdve én is mindent ütögettem. Kétévesen kaptam egy dobszerkót. Talán emiatt nem lett még egy basszusgitár-specialista a vérvonalon. Egy kétéves kölyök, azt hiszem, a dobokon tud a legegyszerűbben megtanulni játszani. Emellett azonnali sikerélményt okoz, plusz kisgyerekként a gitárhoz a kezed sem megfelelő méretű. A szüleim házát mindig zene itatta át, melynek jótékony hatásából nekem is bőségesen kijutott. A Beatlestől, James Browntól Frank Sinatráig hihetetlen sok zenét hallottam. Szerencsém volt, mert emellett szüleim támogattak is... két és fél évesen már dobolgattam és valahogy másokkal ellentétesen nem én választottam magamnak ezt az utat, hanem a dobok választottak engem.

www.drummerworld.com

Ha jól tudom, a dobok megszólaltatása az egyik legnehezebben elsajátítható hangszeres tudás.
Jojo: A végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy mit tanulsz meg használni. Az a fontos, hogy mit akarsz a kiválasztott eszközzel kifejezni, mert akárhonnan is nézzük, csak egy önkifejezéshez választott célszerszámról beszélünk. Hangszer, ecset, ceruza, vagy véső... Nem számít. Dobosként elsősorban az a feladatom, hogy alárendeljem magam a zenész szerepkörnek. Zenészként alá kell rendelnem magam az előadóművész szerepkörnek. Előadóművészként viszont határozott funkciód van. Lehetsz csak egy szakember, vagy szórakoztató, kritikus... élménnyel gazdagíthatod az embereket, vagy meggyógyíthatod, inspirálhatod, figyelmeztetheted őket. Végtelen számú lehetőség van a kezedben. A művészet hatással van a társadalomra. Minél többet kapok, annál fontosabb, hogy adjak is. Számos dolognak köszönhető, hogy a dobolás lett az önkifejező eszközöm, de leginkább a vele járó kinetikus élmény volt a döntő. Most negyvenéves vagyok, napjainkban kicsit megváltozott a világ. Józanul átgondolva nem az élőzenei fronton vagyok aktív. Az elektronikus zene nem élőzene, nincs kinetikus mozgás benne. Viszont amikor látják, hogy valaki veri a dobokat a színpadon, beindulnak. Ezt a vargabetűt csak azért tettem meg, hogy ismét visszajussunk a dobhoz, megszállottságom forrásához. Persze én is programozok dobgroove-okat, például ezáltal tanulmányozhattam a drumandbass-ütemeket, amiket később élőben is bevetettem. De van abban valami, amikor megütöd a dobot a dobverővel... Instant és közvetlen kapcsolatba lépsz a félmillió éves emberi történelemmel. Az emberiségnek mindig szüksége lesz arra, hogy lássa, ahogy egy élő organizmus kelti a hanghullámokat és nem egy gép. Engem is elvarázsolt a látványa, a közönség is mindig döbbenten mered ránk. Tudod, a nyugati társadalomban a dobos szerepe a háttérbe szorul. Ázsiában, Indiában és Afrikában mesterként tekintenek rájuk és nagy tisztelet övezi őket. Nyugaton metronómként csak az alaptempót és zajt kell generálnunk. A dobos a hülye srác a zenekarban, ez az általános nézet. Meglátják a Nerve-öt, és lesokkolja őket az, hogy nem csak egy ütemet ismételek. Saját tájékozatlanságukkal konfrontálódnak. Előadóként lehetőségem van szétzúzni a sztereotípiát.

www.drummerworld.com

Gondolom, sikerül is.
Jojo: Kortársaink ritkán folynak bele a dj-kultúrába. Gyökereink vannak a dzsesszben rockandrollban, funkban. Azért dolgozunk együtt, mert mindnyájan ismerjük ezen irányzatok hagyományait. De ahogy Takuya mondta, a hangok textúraként történő kezelése is része a zenénknek. Rolie keverőpultos jelenléte, hangdekonstrukciója nagyon fontos része a Nerve-nek. Az elektronikus zene alapjában véve szerkesztgetős ritmikus zene. Kevés harmónia és melódia van benne. Strukturáltságát tekintve elég primitív, emiatt a hangmérnöki tevékenység nagyon fontos részt vállal a darabok kialakításában. Ha harmóniákról beszélünk, akkor nem a kis és nagy akkordok harmóniájára gondolunk, hanem arra, ahogy egyik mesterségesen keltett hang hat a másikra. Ezért nagyon fontos Rolie a csapatban.
Roli: Jojo hatalmas energiával játszik a dobokon, de valami hiányzik. A Trabi sem teljesen Ferrari.
John: Mindegyikkel eljuthatsz A-ból B-be, de nem mindegy, hogyan.
Jojo: Mindnyájan átmentünk egy bizonyos frusztráción és miután összeértek a szálak, kiötlöttük a csapatot. A dzsessz volt a nyugat legeslegnagyobb zenei invenciója. Az utóbbi évszázadban minden évtizedben egy forradalom ment végbe. Louie Armstrong, big band, bebop, freejazz, nujazz, fusion... Ugyanez igaz a rockandrollra is, ami nagyon gyorsan fejlődött. Boogie-woogie, Fats Domino, Chuck Berry, Elvis, Beatles, Hendrix, Led Zeppelin... Majd jött a punk, a reggae. Rengeteg újítás volt bennük. A hetvenes években viszont egy nagyon nagy zenei krízis, mert a számítógépek bevethető eszközzé váltak, és megjelentek a samplerek is. Számomra az elektronikus zene a klasszikus modern és experimentális műfajokban gyökerezik. A németek, mint Holger Czukai, azaz a Can és a Kraftwerk az úttörők. Aztán később kipakolt Detroit a diszkóval és a négynegyedekkel. Majd megjelent a turntablism és végül mind egyesültek, a dzsesszhez hasonlóan, ami gospelből, bluesból és egy pici rockandrollból állt össze. A régebbi zenei stílusoknál, mint a dzsessz vagy a rock, a diszciplína fontosabbá vált, mint a tartalom. Persze a diszciplína nagyon fontos, mert nem tud a művészet meglenni nélküle, szükség van törvényekre. De ha a törvény fontosabbá válik, mint a maga a kifejezés fontossága, akkor megtorpan a fejlődés. Szerintem a kilencvenes évek elején ez be is következett. Tudod, hiphoparc voltam, egy wildstyle kölyök. Breakelni tanultam és a hőseim is hiphopnagyágyúk voltak. 1990 körül MeShell Ndege Ochellóval, egy hiphopzenésszel turnéztam. Glastonburyben játszottunk és volt egy szabadnapunk. Elmentem egy drumandbasspartyra, és ez megváltoztatta a látásmódom. Olyan irdatlan ritmusokra táncolt kétezer ember, amilyeneket sohasem hallottam tánczenében. Nem pufpufpuf volt, hanem eszement ritmusvariációk. Azt mondtam, oké. Dobosként nem mehetek el emellett szó nélkül. Többezer ember tombol úgy, hogy talán még életükben nem láttak igazi dobszólót. Nagyon megfogott. Ezért elhatároztam, hogy megépítjük a nem létező hidat a két világ között. A dj-kultúra és a zenélés tiszta élvezete között. Itt van egy teljes generáció, amely nem tudja, mit jelent a zenét élőben kreálni. Tegyük fel, egy tizennyolc éves kölyök elmegy az élő Britney Spearsre, rájön, hogy nem élő. Csak egy tökéletes playbackshow. Esetleg pár muzsikus lejátszik néhány passzust, de ennyi. Britney hangja is egy előre felvett digitális anyagról szól. Egy nagy átverés az egész. Persze az emberek szeretik, ha megtévesztik őket. De a zenészek szeretnek zenét alkotni, improvizálni. Mi többé-kevésbé a dzsesszből jövünk. Roli az indusztriális rock egyik elismert úttörője.
Roli: Hadd vegyem át a szót egy pillanatra. Fellépéseken én vagyok az, aki látja az egészet. Ők kiválóan zenélnek, de én tudom, hogy miből mennyinek kell megszólnia. Energia, emóciók és egy kis punkos attitűd kell a jó fellépéshez. Szerencsére rengeteg zenei irányzatban dolgoztam, ezért ismerem a hatásmechanizmusokat és hátulról látom a reakciókat is. A te dj-szettedre is rámenten effektekkel, és te is reagáltál rá a játékoddal, effektekkel. Látod, veled is jól ment a kommunikáció, nagyon jól megértettük egymást és az emberek is érezték. Na, erről beszélek.