Digweed: a nyugdíjazás még várhat

Változatlanul aktív a proghouse egyik atyja, John Digweed, amint azt a Fabricnak készített mixlemeze is bizonyítja. Megmutatja ugyanis rajta - a magyar közönség számára feltétlenül - kevésbé ismert oldalát. Hallgasd meg az albumot népszerűsítő rádiós mixet!

Emberünkről egyebek között kötelező megemlíteni, hogy érdemei elismeréseképpen a Dj Magazine olvasói előkelő helyezéseket ítéltek meg neki a világon semmiféle jelentőséggel nem bíró, de a népszerűségi viszonyokat gyakran hűen tükröző "világ száz legjobb dj-je" szavazáson. Mi több, bekerült Madame Tussaud panoptikumába, ami hasonlóan szimbolikus fegyvertény, de egy biográfiában mindenképpen jól mutat.

Digweed, ha már nem is számít forradalminak, negyvenévesen is tényező az elektronikus zenében, márpedig ezt sok kor- és egykori harcostársáról nem lehet elmondani. Egyik titka tán az lehet, hogy nagyon odafigyel a fel-feltűnő tehetségekre, akiket igyekszik saját kiadójához, a Bedrockhoz csábítani, ezzel pedig saját frissességét megtartani.

Minden ellenkező híresztelés dacára tud még újat mutatni, legalábbis erre utal a legutóbbi irányadónak tekinthető munkája. Lehetett azért sejteni, hogy egyelőre nem lenne igazságos őt képzeletben elhelyezni az elektronikus zene időseinek otthonában, a progresszív-house feliratú hálóteremben, közvetlenül Paul Oakenfold mellett - a Fabric kiadó 20-as számú mixlemeze mintegy megerősíti e vélekedés helyességét.

A válogatás érdekes, többnyire elkerüli a manapság leginkább futó előadókat (a mixer neve vélhetően elegendő marketing, ezt nála senki sem tudja jobban), viszont megmutatja, emberünk mennyire képben van. Felbukkan az amerikai nyugati parti house nagyja, dj Rasoul - True Science című száma talán az album legkitűnőbbje -, a német Kompakt "wunderkindje", Superpitcher, de egy remix erejéig még Matrix és Danny J párosa is.

Forrás: [origo]

Digweed ízlésvilágának kevéssé ismert fertálya elevenedik meg, bár eddig is nyilvánvaló volt, hogy aciden és elektrón kellett fölnőnie, ha nem az űrből jött. Ennyire persze nem egyértelmű a mix stiláris besorolása, van benne dub, minimál, búvópatakként feszínre törő progresszívhangzás, szóval eklektikus, bármily elcsépelt legyen e kifejezés. Azoknak fog tetszeni, akik értékelik, ha a négynegyedek nem feltétlenül akarják kiütni a ház falát.

A Fabric 20-at népszerűsítő rádiós mix, melyet Digweed élőben kevert, értelemszerűen merőben más erényeket csillogtat. Az egyetlen konkrét egyezés az Infusion Better World-je, amely itt kezdőszám - aztán elfajulnak a dolgok. A szerző nélkül, egyszerűen csak The Acid One-ként feltüntetett második track hű a címéhez és a tempót is alaposan felgyorsítja.

Ezt James Talk Love Acid-je követi, csak hogy ki ne essünk a ritmusból, majd jön a Devilfish duó még keményebb zenéje (Dead or Alive), egy pazarul eltalált, buja nőivokál-mintával. A záró Dexterről pedig nem is kell beszélni, meg kell hallgatni. Lehetőleg jó hangosan.

Galambos Péter