Tosca: "Kell egy kis üzemzavar"

Richard Dorfmeister nevét praktikus okokból a Kruder & Dorfmeister duóból ismerik a legtöbben. A bécsi zenegéniusz azonban nem feledkezett el egykori iskolatársáról, Ruper Huberről, akivel idestova tíz éve viszi a Tosca névre keresztelt formációt. Júniusban jelenik meg új albumok, a J.A.C. - az alábbi interjú ennek apropóján készült.

Forrás: [origo]

Mit tudtok mondani a J.A.C. új stilisztikai variációiról, a gyorsabb, táncosabb darabokról, mint például a Damentag vagy a Superrob?
RD: Az igazi tánczenékkel összehasonlítva ezek nem táncdalok. Egy egészséges groove végigvonul az albumon, de nem egy kitalált, másolt hiphopgroove vagy ilyesmi. Folyton megszakítjuk valami furcsasággal, olyasmivel, amit mindig keresünk a zenében. Sosem használunk "formázott" zenéket, mindig úgy alakítjuk, torzítjuk őket, ahogy mi szeretjük. Egy szokványos emberi hang nem érint meg minket. Valami meg kell, hogy győzzön, hogy használjuk. A válogatás folyamata a fejünkben megy végbe és elég speciális módon, amit nem lehet megtanulni az iskolában. Egyfajta tapasztalatból táplálkozik ez a folyamat és még nem ért véget, még mindig úton vagyunk.

Mesteri hanyagság

Ahogy az interjúból is kiderül, a J.A.C. meglehetősen vokálisra sikeredett. A Tosca csapatán kívül - amelyben zongorista, gitáros, ütős, dobos és basszugitáros jammel hihetetlen könnyedséggel - olyan énekesek hangjai hallhatók, mint Samiah Farah, Earl Zinger, Valerie Etienne, vagy éppen mc Farda P a Rockers Hi-Fi-ból. Amennyire színes a vokalisták serege, annyira sokszínű maga az album is. Persze a megszokott easy listenig-downtempo vonalon mozog, mégis vannak rajta húzós groove-ok - Superrob, Damentag, John Lee Huber -, latinos melódiák - Heidi Bruehl -, de diszkós és dzsesszes darabok is. Összességében könnyed, izzadtságmentes, ugyanakkor profi lemezt vehetünk a kezünkbe, melynek hallgatása közben észrevétlenül ellazulunk. És ha ez csak feleannyira is sikerül nekünk, mint amennyire a zenészeknek, már megérte.

Milyen ötlet rejtőzik a kiadótok, a G-Stone Reordings mögött?
RD: Ez mindig is egy őrült akció volt. Most már jobban lehet szervezni, mióta van egy pár emberünk - főleg a bátyámra gondolok -, akik érdekeltek abban, hogy valamilyen formába öntsék az egészet. De az elmúlt nyolc-kilenc évben, amikor csak mi törődtünk az egésszel, akkor is működött valahogy. A célunk, hogy elkerüljük a dolgok túlzott komolyságát. Mindig is egy platform volt emberek és zenészek számára, de mindig volt benne öröm. Sose voltunk olyanok, hogy "oké, van egy kiadónk, itt a demo, adjunk ki egy albumot". A !K7-tel kombinálva albumokra figyeltünk, amelyek fontosak voltak a számunkra, hogy egy szélesebb közönség is megismerje őket. Több erőfeszítést tettünk bele a promócióba. De csak és kizárólag válogatott esetekben volt így. Nem akartuk mindig így csinálni, mert rengeteg energiába kerül. Annyi energiába, amiből egy albumot össze lehetne rakni. Így a G-Stone a mi identitásunk, mint kiadó, és a !K7 az ideális partner mindehhez.

Habár a Tosca több lemezt adott ki, mint Kruder & Dorfmeister, mégis gyakran egy mellékszálnak tekintik. Hogy vagytok ti ezzel?
RD: Azt gondolom, most már megvan az azonossága. Eleinte mindig összekeverték a K&D-vel, de most, pár megjelenés után egyre több és több ember érdeklődik a Tosca után. Persze a K&D sikeressége segített mindebben, de leginkább miattunk jutott ide a Tosca is. Talán a nehezebb utat választottuk ahelyett, hogy K&D néven jelentetnénk meg lemezeket, és milliókat kaszálnánk, de a Tosca még mindig a munka fázisában van. Talán ez ad neki valamiféle kihívást.

A K&D sikere nem skatulyázza be a kifejezésmódot?
RD: Természetesen ad egyfajta formát, de egyébként is mindent skatulyákba tesznek, mert az embereknek szükségük van például ambient- vagy rockkiadókra. Ez normális dolog egy kiadó vezetésénél. Amerikában például chillnek hívják a zenénket. Nekem az a problémám ezzel, hogy a chill valahol olyan, mint a triphop.

Mik a jövőbeni tervek a G-Stone-nal?
RD: Nagyon sűrű ez az évünk. Ki akarunk hozni egy lemezt egy sráccal, akit Urbsnak hívnak. Jön a Tosca-remixalbum, őszre kiderül, kik fogják remixelni. Aztán a Dub Club válogatás második része következik, szintén ősszel. Már most el kell kezdenünk összerakni. Együtt dolgozunk egy bécsi dj-vel, Makossával és egy másikkal, Megablasttal. Ez új, gyorsabb dolog lesz, jövő év elejére várható. Rodney Hunters Find It című számának remixei is kijönnek. Szóval ez az év az egyik legtelítettebb a megjelenések szempontjából.