A fáradt robotpilóták - interjú a Deep Dish-sel

Napjaink egyik legismertebb elektronikus zenében érdekelt duója a Deep Dish, melynek tagjai (vagyis Ali "Dubfire" Shirazinia és Sharam Tayebi) hazánkban is számos alkalommal megfordultak már, legutóbb nagyjából egy hónapja. Hatévi remixelés és mixlemezkészítés után a duó második szerzői albuma látott napvilágot nemrégiben - többek között erről próbáltunk minél többet megtudni a srácoktól, akik egy fárasztó hétvége utáni vasárnap estén, kissé leharcolt arckifejezéssel és mérsékelt lelkesedéssel válaszolgatottak nekünk.

Mire utal az új album címe, a George Is On? Először azt hittem, ez valami politikai üzenet George W. Bush amerikai elnöknek.
- Nem-nem, semmi ilyesmi (nevet). Igazából azt szeretnénk, ha az emberek maguk találnák ki, mit jelent. Van egy történet mögötte, de két vagy három jelentése is lehet a mondatnak.

A magyar olvasók nem biztos, hogy ezekkel tisztában vannak. Kifejtenél mégis legalább egyet?
- Ez egy olyan kifejezés, amit a repülőgép-pilóták használnak, amikor bekapcsolják a robotpilótát. Mi is egy csomót repülünk, egyrészt ebből is jött, másrészt arra is utal, hogy eszméletlen sűrű a fellépési naptárunk, és néha már magunk sem tudjuk, hova megyünk - ahogy a robotpilóta sem.

Hány bulin léptek fel évente?
- Körülbelül száz-százhúszon.

Ennyi fellépés még akkor is elveszi az év bő felét, ha mindig a buli napján utaztok oda és másnap el. Emellett zenét írtok, remixeltek, hogy marad mindenre idő?
- Nem gondolkozol rajta, egyszerűen csak csinálod - és nem alszol sokat.

Madonna, Dido és számos nagy név már "megvolt". Van olyan, akit szívesen remixelnétek, de eddig nem volt rá lehetőség?
- Például Björköt, remélem, egy nap sikerül.

Milyen technológiát használtok a zeneíráshoz? Számítógépet, vagy "klasszikus" berendezéseket? Élőben is használtok valami pluszt?
- Vannak hangszereink, billentyűink, de rengeteg szoftvert használunk, például Logicot és hozzá sok-sok plugint. Élőben csak lemezeket és cédéket, plusz a keverő effektjeit.

Népszerű lemezkiadót működtetek, a Yoshitoshit. Mi a kulcsa manapság egy kiadó sikerének?
- Kell hogy legyen egy víziód, egy konkrét elképzelés arról, hogy mit szeretnél elérni és milyen irányba akarsz haladni. A kiadónál is, de egy válogatáslemeznél is számunkra az a fontos, hogy minél több új tehetséget tudjunk bemutatni. Van sok barátunk, ismerősünk szerte a világon, akik mindig új anyagokat küldenek, és így már egész könnyű olyan új zenéket felfedezni, amilyet mi szeretünk.

Miért van más borítója az új albumnak Amerikában és Európában?
- Ez csak ilyen "kiadós" dolog. Az amerikai kiadó úgy gondolta, fényképpel sikeresebb lesz, az európai megjelenést pedig már késő volt ekkor megváltoztatni. A két kiadás még abban is különbözik, hogy amerikai változaton tizenkét track van, míg a nemzetközin tizennégy. Az amerikain a tizenkettedik egy mashup, amit Sultannal közösen csináltunk, egy Dire Straits-nótát és a Flashdance-et felhasználva, a nemzetközi változaton pedig három extra track van a tizenegy alapdarabon kívül és ez mashup nincs rajta.

Mi a kedvenc helyetek a világon, ahol felléptetek már?
- Ha van egy jó hangcucc, megfelelő lineup és jó a promóció, akkor az a party lesz a kedvenc arra az estére. Az atmoszférán múlik minden, azon, hogy milyen a hangulat.

Mi volt vagy mi lenne életed partyja?
- Tavaly a Buenos Aires-i Creamfields volt az egyik csúcs, ahol hetvenezer ember táncolt arra, amit játszottunk.

És mi lenne még ennél is nagyobb élmény nektek, mint lemezlovasnak?
- Talán otthon játszani, Iránban, ha lehetne ott partykat szervezni.

Balu