Dj Dork, a hangfestő - hallgasd meg két mixét!

A magyar underground fáradhatatlan művészpárosának férfitagjával nemrég az Erzsébet híd fényfestése kapcsán közöltünk interjút. A Dorkandkozma párosból ezúttal Berkes Dórával diskuráltunk zenéről, festészetről. Technoladynk beszélt a berlini Tresor sorsáról, Frankhegy jövőjéről, és megtudhattuk, hogy egy kényszerű egészségügyi szünetnek köszönheti a dj-karrierjét. Miután megtudtál róla mindent, hallgasd meg két mixét!

Hogyan kerültél kapcsolatba az elektronikus zenével, és hogyan lettél dj?
- Úgy 1994 környékén kezdtünk el járni az FMK-ba acidpartykra. Magyarországra ugyanis az acid hamarabb ért, mint a techno. Az acid is tetszett, de amikor Palotai elkezdett detroit technókat játszani, az volt az, ami igazán megfogott. Ő akkoriban sokféle zenét játszott egy szettben, folyton váltogatta a stílusokat. Amikor meghallottam ezeket a hangzásokat - minimál, mély és meditatív elektronikus zenék, szívdobogás-alappal -, megkérdeztem tőle, ez micsoda. Attól kezdve mindig kértem, hogy detroit technót hozzon magával, de persze nem mondhatod meg egy dj-nek, hogy mit játsszon, szóval én is elkezdtem magamnak lemezeket venni. Nem gondoltam rá, hogy dj leszek, csak a saját örömömre vettem őket. Aztán amikor '96 tájékán elmentünk Berlinbe a Love Parade-re, véletlenül rátaláltunk a Tresor nevű klubra, ahol a Love Parade idején egy hétig folyamatosan megy a buli. Ezt úgy kell érteni, hogy mondjuk bezárnak délután háromkor, este pedig megint kinyitnak, és ezt egy héten keresztül. Meghallottam a zenét, amit ott játszottak, és azt gondoltam: pontosan ez az a zenei nyelv, amin én értek és amin kommunikálni tudok. Később itthon is megismerkedtem szinte az összes dj-vel, aki technót játszott, lett egy nagyon kedves szlovák dj-barátom is, Gulan, aki sajnos azóta már abbahagyta a zenélést, de régen gyakran lépett fel nálunk. Minden buliban ott voltam, de rendszerint csak álldogáltam a dj pult környékén és néztem, hogyan zenél, aztán egyik este hirtelen hozzám fordult, és azt mondta: el kell rohannom vécére, addig állj be! Eléggé meg voltam szeppenve, nagyon féltem a közönség miatt, de aztán kevertem egyet, és valahogy az egész jött magától. Kezdtem legyőzni a lámpalázat, és néhány bulival később már nekem is adtak egy órát...

A site-odon említesz "hazai underground szabadtéri partykat", amelyeken először közönség előtt léptél fel. Melyek voltak ezek?
- Frankhegy, a törökbálinti Katlan-partyk, és az úgynevezett "gyárbulik": azaz a Ruhagyár, Hajógyár és a Remiz. Ezeket általában mi szerveztük.

Hogyan jutottál el a Tresor pultjába?
- Volt egy német tánc-, színház- és komolyzenei kultúrhét Budapesten, ennek keretében a berlini Tresor klub szervezői kerestek egy magyar csapatot, amely szervezne nekik egy Tresor-estet itt, Budapesten. Mi lettünk azok, és a bulin a német dj-k mellett játszottam én is. Mivel a szettem hangzásvilága és filozófiája egyezett azzal, amit általában ők is követnek a Tresorban, meghívtak Berlinbe, aztán később még többször jártam ott. Tavasszal viszont sajnos végleg bezárt a hely - persze, egy egyhetes bulival búcsúztattuk.

Meg akartam kérdezni azt is, hogy mindig csak technót játszottál-e, de ezek szerint ez egyértelműen igen.
- A techno az a műfaj, ami a leginkább kifejezi az életérzésemet. Ezen belül is főleg az indusztriális, ipari hangulatú zenék állnak közel hozzám. Még a legelején óriási hatással volt rám például egy Einstürzende Neubauten-koncert. Az igazán indusztriális zene: a srácok különféle fémeket püföltek élőben. A mai napig nagyon fontos része az általam játszott zenéknek ez a hangulat.

Hogyan definiálnád a stílust, amit játszol?
- A legpontosabban talán így tudnám leírni: detroit techno alapok, ghettotech-, chicago-, elektro-fűszerezés, és az egész indusztriális burokba bújtatva.