A popslágergyáros Dave Seaman - megvannak a Home-nyitóparty jegynyertesei!

Dave Seaman, a Pet Shop Boys Go West-jének és Kylie Minogue Confide in Me-jének szerzője a Freee Magazinnak szezonnyitó budapesti fellépése kapcsán adott interjút. A péntek esti Home Grand Season Opening Party jegynyertesei a harmadik oldal alján.

Dave Seaman pályafutása tizenkét éves korában kezdődött. "Az első fellépésemre 1981-ben került sor, egy barátom tizenegyedik születésnapján. Én csak egy évvel voltam idősebb, és emlékszem, hogy az akkori slágerlistát Bucks Fizz Making Your Mind Up című szerzeménye vezette. Egy havertól kellett kölcsönkérni a másik lemezjátszót."

A leeds-i születésű kissrácra egy versenyen figyeltek föl először, egyből lehetőséget kapott: részt vehetett a New York-i New Music Seminaron, az akkoriban vezető zenei konferencián. A DMC fejesei hiába ácsorogtak a város legmenőbb klubjának bejárata előtt bebocsátásra várva, amikor megjelent a szemtelen tinédzser, aki korábban összehaverkodott a kidobóval, és bevezette őket a szórakozóhelyre az átkokat szóró, kinnrekedt kluberek hömpölygő tömegén keresztül.

Mindez annyira lenyűgözte a főnököket, hogy felajánlottak neki egy szerkesztői állást saját house-profilú lapjuknál, a Mixmagnél. Amellett, hogy megalapozta a magazin mai napig töretlen hírnevét, Dave okosansaját dj-karrierjének ugródeszkájaként is felhasználta a Mixmaget. Így amikor az újság fotósa klubot nyitott Shelley's néven, az ifjú Seaman azon kapta magát, hogy Sasha előtt warmupol. A Shelley's és ő is elég hamar befutott a kilencvenes évek brit klubvilágában.

Ahogy teltek az évek, Dave Seaman egyre kacérkodott a zeneszerzés gondolatával, majd összeállt Steve Andersonnal és megalapították a Brothers in Rhythmt. A korai kilencvenes években olyan klubhimnuszokat hoztak össze, mint a Such a Good Feeling vagy a Peace and Harmony, melyeket manapság már megmosolygunk, de akkoriban talán mégiscsak valamiféle áttörést jelentettek. Hamarosan a Pet Shop Boys is felfigyelt rájuk, és a Such a Good Feeling-et Chris Lowe az 1990 legjobb szerzeményének nevezte, és nem telt el sok idő, a Brothers in Rhythm már a Go West-et, a Was It Worth It-et és a Dj Culture-t dajkálta London legmenőbb stúdióiban.

A kéttagú formáció emelett Kylie Minogue számára is írt néhány szerzeményt, többek között a Did It Again-t, a csábítós-atmoszferikus Confide in Me-t. "Erre vagyok a legbüszkébb" - így Seaman, aki rögvest belecsöppent a szigetországi popzene közepébe. Dave aztán hamar elkapta a kezdődő proghouse-t is, és a Mixmag volt főszerkesztő-helyettesével, Nick Gordon Brownnal megalapította a Stress Recordsot, mely Sasha és John Digweed, a Groove Armadá-s Andy Cato korai munkáit jelentette meg.

Ekkorra már a Brothers in Rhythm is magáévá tette az új hangzást, "ötvözve az amerikai groove-okkal, a brit dubbal és az európai techno érzékenységével", olyan progresszív-house klasszikusokat alkotott, mint a The Mighty Ming (Brothers Love Dubs néven) vagy a Nasty Rhythm (Creative Thieves néven). Szétszedték, átalakították és újra összerakták David Bowie, a Placebo, a U2, Alanis Morrisette, a New Order, a Blur és Sting számait. Minden bizonnyal a brit dance-producerek egyike sem volt akkora hatással a popzenére, mint a Brothers in Rhythm.

Mexikói utcakép

1998-ban Dave Seaman New Yorkba költözött, majd amikor egy évvel később hazahúzott, hasonszőrű zeneimádókkal újabb kiadót alapított, Audio Therapy néven. Ausztráliában felfedezte Phil K-t, Luke Chable-t, és aminek talán a legtöbben örülnek, az Infusiont. "Az egész arról szól, hogy jól érezzük magunkat, és hogy megértsük a zene mélységét és művészi kifejezőerejét. Meg kell találni az egyensúlyt. És megpróbálom ezt beleültetni a szerzeményeinkbe és a dj-szettjeimbe is."